NÉZZÜK EGYÜTT… PABLO PICASSO KÉPEIT!

A mai, piros orrú, festett arcú bohóc ősét ismerték az ókori görög és római színházban is. Később az itáliai paraszti kultúrában jelent meg a Harlekin. Az udvari bolond, a karneváli forgatag csörgősipkás mókamestere a mai bohóc elődje. Az első modern bohócok a vásári mutatványosok és a vándorszínészek társaiként szórakoztattak. Nem piros orral, de jól felismerhető fizimiskával álltak a nézők elé. A cirkuszi bohóc az 1800-as években öltötte fel ma is használt jelmezét: fehér arc, széles mosoly, nagy, piros orr és színes (sokszor kockás), túl bő öltözék.

A cirkusz világa évszázadok óta megihleti a festőművészeket. A 20. század talán leghíresebb művésze, Pablo Picasso (ejtsd: pikasszó) gyakran festett cirkuszi mutatványosokat: artistákat és főleg bohócokat, csoportosan, párban vagy egyedül – az alakok gyöngédsége, egymás iránti figyelme mindig megjelenik a képeken.

Picasso a spanyolországi Malagában született, gyerekkorától rajzolt, és tehetségére hamar felfigyeltek. Rajztanárként dolgozó, festő édesapja is a művészi pálya felé terelgette. A barcelonai művészeti akadémia után 1901-ben Párizsba, a kor művészeti fővárosába utazott az ifjú Picasso, és élete nagy részét Franciaországban töltötte. Művészbarátainak – költőknek, festőknek, fotográfusoknak – kedvelt találkahelye lett a műterme. Picasso hosszú élete során több stílusban alkotott. A figuratív – felismerhető emberi alakokat, jeleneteket ábrázoló – festésmód után a kubizmus lett meghatározó számára: geometrikus formákra bontotta a látványt. Később a szürrealizmus (a valóságtól elrugaszkodó fantáziavilág) érdekelte. Az utókor különböző alkotói időszakait jellemzőik alapján nevezte el. A korai párizsi éveket például – a borongós hangulatú, kékes-szürkés árnyalatban festett képek nyomán „kék korszaknak” hívják. Ezután vidámabb, színesebb műveket készített: a „rózsaszín korszakban” született képeken gyakran látunk cirkuszosokat. Picassót is elbűvölte életük.

A gyakran szegény, éhező, sűrűn új helyre költöző társulatok tagjai éppúgy nem tartoztak a városok megbecsült polgárai közé, akárcsak a modern festők. És Picasso megmutatta a festett-díszes, csillogó világ másik oldalát is. A mutatványos család című képen cirkuszosokat látunk a porond fényeitől távol, mintha kihalt pusztában álldogálnának. A balettruhás kislány hátat fordít a nézőnek, a többi alak is kinéz a képből. Tekintetük szomorkás, még a pocakos, csörgősipkás bohóc sem mosolyog – mintha belefáradtak volna a szórakoztatásba. Művészettörténészek szerint a csoportkép a párizsi művészvilág szereplőit ábrázolja, Picasso a bal szélen (bohócruhában) fogja a kislány kezét, aki feltehetően gyerekkorában meghalt kishúgát idézi. A festő akkori szerelme a kép jobb szélén, a csoporttól elkülönülten gubbasztó nő.

(A folytatás a téli számban olvasható)