NÉZZÜK EGYÜTT DIEGO VELÁZQUEZ KÉPEIT!

A spanyol barokk korszak jelentős festője, Velázquez (ejtsd: velázkez) a királyi pompa avatott ismerője volt, aki átélhetően örökítette meg az udvari életet. Festményein legtöbbször gazdagon díszített öltözékekben jeleníti meg a szereplőket, de a tiszta szépséget kereste mindenkiben. Ha jól megfigyeljük, a képein furfangos részleteket fedezhetünk fel.

Diego Velázquez a spanyol királyságban, Sevilla (ejtsd: szevija) városában született 1599-ben, hatgyerekes család elsőszülöttjeként. Édesapja korán felismerte fia tehetségét, már tizenéves korában festőiskolába küldte. Francisco Pacheco (ejtsd: fransziszkó pacsekó) festőnél tanult, a mester sokat tett Velázquez előmeneteléért: segítségével került kapcsolatba a spanyol királyi udvarral. Első alkotói korszakában, szülővárosában leginkább életképeket (idegen szóval zsánerképeket) festett. A népies környezetben ábrázolt alakok hétköznapi tevékenységeiket végzik, gyakran az asztalnál, étkezés közben ábrázolta őket. Tizennyolc éves korában festette az Öreg nő tojást süt című képet. A mű középpontjában az étel áll, a tojásokkal teli edény, felette a nő kezében a fakanál. A fényhatások a bal szélen álló fiú arcára és a kezében tartott dinnyére vonzzák a tekintetet. A kép a kiegyensúlyozott fényhatások miatt nyugalmat sugároz.

Velázquez fiatalon felvételt nyert a festők társaságába, a Szent Lukács céhbe, majd megnyitotta saját festőműhelyét. Hamar sikereket ért el korai zsánerképeivel, rövidesen a spanyol király, IV. Fülöp érdeklődését is felkeltette. Madridba ment, a királyi udvarhoz szegődött, ahol évtizedeken át festett portrékat nemesekről és a királyi családról. Néhány évre Itáliába utazott hosszabb tanulmányútra. A Rómában és Velencében megismert művészek –elsősorban Tiziano [ejtsd: ticiánó] – hatása érzékelhető munkáin, a fényhatások és a részletek alapos megfestésében. Visszatérése után készítette el IV. Fülöp király lányának arcképét. Az évek során több alkalommal, más-más öltözékekben örökítette meg a királyi család tagjait. Mária Terézia infánsnő (királyi hercegnő) portréja eredetileg egy nagyobb kompozíció része volt, de később kivágták az arcképet. A fiatal hercegnőről olyan sokan kértek arcképet leendő házassági ajánlatok céljából (a fényképezés előtti korban ez volt az egyetlen módja a képkészítésnek), hogy a mű mintaként szolgált a későbbi másolóknak is. Velázquez bámulatos ügyességgel tette szinte megfoghatóvá a hercegnő hajában a pillangó alakú masnikat. Talán a jól sikerült portrénak is köszönhető, hogy Mária Terézia később francia királyné lett.

A poszteren látható Velázquez egyik legismertebb képe. A rejtélyes részleteket és szokatlan megoldásokat felvonultató festményen már az is kérdés, ki a főszereplő. Az udvarhölgyek kompozíciójának középpontjában a fényben úszó, ötéves Margit Terézia infánsnő áll. A tágas teremben minden szereplő elmélyül valamiben, a kis hercegnő pedig mintha kinézne a képből, egyenesen a nézőre. Udvarhölgyei körülötte állnak, a fülébe súgnak, talán megigazítják a ruháját. A kép bal szélén hatalmas festővászon hátulja látható. De vajon kit fest az előtte álló festő (maga Velázquez), kezében a palettával? Ha jól megnézzük, a sötétbe burkolózó hátsó falon lóg egy tükör. Ebben a tükörben látszik a királyi pár, az infánsnő szülei, őket nézi a kislány. Így válik érthetővé a jelenet: az unatkozó gyerek megkereste a palotában a szüleit, akiket az udvari festő éppen megörökít. A szokatlan kompozíciós megoldás azt az illúziót kelti a nézőben, mintha ott állna nézőként a királyi pár mellett, a palota festőműteremnek kijelölt szárnyában.