MIÉRT NEM ESZI A MAGÁÉT

Levi már egyedül járt iskolába. Szendvicset még Anya csinált neki uzsira, de Levi csomagolta el. Eleinte büszke volt a nagyfiúságra, aztán egy utálatos kedden megkérdezte, holnaptól nem jönne-e érte Anya.

– Mi baj van, kisfiam? Nehéz a hátitáskád?

– Nem, csak … nem jó hazajönni.

– A kutyák? Múlt héten megint kiszökött a Rexi, szólni fogok a…

– Nem a Rexi.

– Akkor mi baj?

– Hát… nem jó.

– De mi nem jó?

– Nem jó.

A dolog annyiban maradt, Anya amúgy se tudott érte jönni, szóval szerdán is hazajött egyedül. Benyitott, köszönt valami morgósat, ledobta a táskáját, és már fordult is.

– Mit csinálsz, kisfiam?

– Kimegyek a kertbe!

– De hát most jöttél meg! … Na jó, tíz perc. Van rajtad sapka?

Levi kiballagott a kertbe. A hinta szorította és vészesen nyikorgott, ha hátrahajolt, nem is merte nagyon hajtani, csak nézte a meggyfák ágait.
A hinta ringatta, de megnyugtatni nem tudta.

Átballagott a mogyoróhoz. Jó lett volna teljesen elbújni a tövénél, de a lába már kilógott a takarásból, pedig a mogyoró is nőtt tavaly óta. Egyszerre ott volt a vastag ágon Felerigó. Úgy nézett ki, mint egy feketerigó, úgy is figyelte őt, a fejét félrefordítva, egy szemmel. Olyan volt, mint egy igazi madár. Egy igazi beszélő madár, bár lefelé lógott az ágon.

– Hm?

– A Tarnai, az a hülye – pukkant ki Leviből az indulat.

– Mutasd!

Erre Levi levetítette, mint egy projektor, hogy mi volt kedden, Felerigó meg nézte, mint egy videót. A filmben Levi a szendvicsét majszolta, a hülye Tarnai meg odament, és kérdezés nélkül letörte majdnem a felét, megzabálta a sonkát, a többit meg kidobta a kuka mellé. És suli után az utcán azt ordítozta, hogy „Köszike a szendót! Nagyon fincsi volt! Nyamika!”.

– Hm. Legalább megköszönte.

– Miért nem a magáét eszi az a hülye!? – tajtékzott Levi.

– Miért nem?

– Mert nincs neki.

– Nem csinál az anyukája?

– Az sincs neki… Vagyis van neki anyja, vagy valami, csak nem velük lakik, hanem mittudomén.

– Mittudomén – mondta a madár.

Hallgattak egy sort.

Levi a mogyoróbokor alján összegyűlt avart rugdosta.

– Kéne neki egy anyuka, nem? – kérdezte Felerigó.

Levi abbahagyta a rugdosást.

– Adjuk neki a tiédet? Vagy legalább a felét? – kérdezte Felerigó.

Anya nyitotta ki a konyhaajtót.

– Most már gyere be, kisfiam!

Levi köszönt valami morgósat Felerigónak, aztán szaladt, de gyorsan, mert tényleg fázott.

Másnap két szendvicset kért Anyától, és az egyiket odaadta a hülye Tarnainak, kérdezés nélkül. És minden pénteken Apa jött érte a sulihoz, mert aznap van rövid műszak, és Levi mesélt neki hazafelé, a hülye Tarnairól is, meg mindenről.

De azért a hátitáskát maga vitte.