Victor András

MEGPATKOLT KÖRÖM

MEGPATKOLT KÖRÖM

Kiskorodban talán te sem szeretted a körömvágást, mert attól féltél, fájni fog. És ha folyton elrángattad a kezedet, elő is fordulhatott, hogy édesanyád véletlenül túl rövidre vágta a körmödet, és belenyisszantott az eleven bőrbe. Pedig biztosan már akkor is tudtad, hogy maga a köröm nem tud fájni és vérezni, hiszen nincsenek benne sem erek, sem idegek. Ugyanezért nem fáj a lónak sem a patkolás.

Nagyon-nagyon régen, sok millió évvel ezelőtt a lovaknak még ugyanúgy öt ujjuk volt mind a négy lábukon, ahogy nekünk a kezünkön-lábunkon. A fejlődés során csak a középső ujjuk erősödött meg, a többi lassan egyre kisebb és rövidebb lett. Elcsökevényesedett. Ezért a lónak nem húsz körme van, mint az embernek, hanem csak négy „körme”, pontosabban négy patája. A pata lényegében megfelel a mi körmünknek, de nemcsak egy oldalról borítja az ujj végét, hanem három oldalról veszi körbe.

A körmünket azért kell időnként levágni, mert gyorsabban nő, mint ahogy kopik. A vadon élő lovak – például az amerikai musztángok – patáját nem kell vágni, mert amilyen tempóban nő, olyan mértékben kopik is az állandó használatban. Őseink a honfoglalás előtti időkben – más nomád lovasnépekhez hasonlóan – nem használtak patkót. Magát a „patkó” szót is csak a Kárpát-medencében, a letelepedést követően, a velünk élő szláv népektől vettük át.

Csak a köves utak kiépítése után terjedt el a lovak patáinak „vasalása”. A kövezett, aszfaltozott, lebetonozott utakon járó lovak patája ugyanis gyorsabban kopik, mint a prérin száguldozóké – s olykor ferdén kopik –, ezért védeni kell. Ezt a célt szolgálja (több más között) a patkolás. A patára erősített patkó alig kopik, hiszen vasból van.

Így azonban az eredeti probléma fordítottja jelentkezik, hiszen a patkó védelmében a pata egyáltalán nem kopik, viszont természetesen folyamatosan növekszik. Így egyre hosszabb lesz a pata, s ettől megváltozik a ló lábának állása, s bizonytalanná válhat az állat járása. Ezért 6-8 hetente le kell venni a patkót, és „pedikűrözni” kell a lovat. A pata vágását persze nem kisollóval végzik, hanem erre a célra kialakított éles késekkel, fogókkal és reszelőkkel. A patareszelő akkora, hogy bajosan férne el az iskolatáskádban.

(A folytatás a téli számban olvasható)

Kapcsolódó segédanyagok: