Haász János

MAMÁÉK, A KERT

MAMÁÉK, A KERT

Hétvégenként,
ha anya és apa se dolgozott,
felmentünk mamáékhoz a hegyre.
Apa fát vágott,
és nevettünk, mert anya szerint mindig
túl nagy fába vágja a fejszéjét.
Véresre csíptek a szúnyogok,
és nevettünk, hogy a rázókeverék
indián harci festés rajtam.
Kiütéses lettem a gazoktól,
és nevettünk, hogy ez igazán gaz dolog.
Leestem az almafáról, eltörtem a kezem,
de nevettünk, hogy nem esett messze az alma a fájától.
Már nem járunk oda,
pedig se anyának, se apának nincs munkája.
Már mamáék sincsenek. A kert se.
És nevetni se tudunk.

Kapcsolódó segédanyagok: