AZ EGYSEJTŰEK IS UTÁLNAK TAKARÍTANI
Ami, az amőba sekély vizű, langyos pocsolyában élt az erdő szélén, az aszfaltozott főúton. Mindennap autók és buszok százai haladtak keresztül a pocsolyán, így Ami bárhova elutazhatott a gumiabroncsok résében. Büszke volt rá, hogy bármelyik oldalán, a hasán, a hátán és a fején is tudott állábakat növeszteni, gyakran el is autózott a közeli sportpályára, ahol nagy köröket futott. Moziba járni is szeretett, legszívesebben természetfilmeket és dán vígjátékokat nézett. Pattogatott kukoricát soha nem evett, idegesítette a rágcsálás hangja. Mozi után fagyizni ment, és legalább három gombócot elnyalt hazafelé.
Ami ragaszkodott bevált szokásaihoz, napjai változatlan menetrend szerint váltogatták egymást. Hétfőnként futott, kedden moziba ment, szerdán otthon pihent, csütörtökön megint futott, pénteken mozizott, szombaton kitakarította a pocsolyát, vasárnap pihent és hétfőn minden kezdődött elölről. Néha eszébe jutott, hogy izgalmasabb lenne az élete, ha kipróbálna valami mást is, de semmi érdekes nem jutott eszébe.
Egy esős délutánon éppen a pocsolyában pihent, amikor furcsa dolog történt. Megdagadt, sejtmagja vibrálni kezdett és megfájdultak az állábai. Egyszer csak kettéosztódott és létrejött belőle Amő és Őba. Az új amőbák kisebbek voltak, de nagyon hasonlítottak Amira és egymásra is. Bőven volt hely mindkettejüknek a pocsolyában, ezért úgy döntöttek, együtt maradnak. Csakhogy egyre gyakrabban vitatkoztak. Ha Amő sakkozni szeretett volna, Őba kártyázni akart. Ha Őba pizzát rendelt volna, Amő nekiállt levest főzni. Amikor végképp összevesztek, hogy moziba vagy színházba menjenek, és már a külön pocsolyába költözést fontolgatták, hirtelen mindketten megdagadtak, sejtmagjuk vibrálni kezdett és megfájdultak az állábaik.
Amő és Őba egyszerre osztódott ketté. Létrejött Amőb, Bamőb, Camőb és Damőb. Ezután még nagyobb viták alakultak ki, négyen négyféle ötlettel álltak elő reggel, és estig tárgyaltak, szavaztak, veszekedtek. Klikkek alakultak ki: ha ketten kitalálták, hogy sütit kellene készíteni, a másik kettő mindenképpen túrázni indult volna. Amőb és Camőb kosárlabdázni szeretett, Bamőb és Damőb viszont csak focizni volt hajlandó. A takarítást mind a négyen megpróbálták a többiekre hárítani, így a pocsolya vize egyre koszosabb és zavarosabb lett.
Az újabb osztódás után nyolc, néhány nap múlva pedig már tizenhat amőba élt a pocsolyában. A vitákat mintha elvágták volna. Az új amőbák kis csoportokat alkottak, így mindenkinek volt társasága, és a feladatokat is jobban el tudták osztani. Kosár- és focicsapat is alakult, túraegyesületet, filmklubot és olvasókört hoztak létre. Minden héten más csoport felelt a takarításért és a főzésért, közben a többiek pihenhettek.
A sokadik osztódásnál újjáéledtek a viták. Akkora volt a tömeg a pocsolyában, hogy az amőbák alig fértek el egymástól. Mielőtt azonban végképp megharagudtak volna egymásra, eldöntötték, hogy szétköltöznek több, szomszédos pocsolyába. A költöztetőautó kerekének abroncsréseiben utaztak és benépesítették az erdőszél összes pocsolyáját. Megvolt a helye a focimeccseknek és a filmklubnak is.