MIÉRT MOZOG, HA ÁLL?
Különböző testrészeink más-más inger észlelésére a legalkalmasabbak: látunk, hallunk, ízlelünk, szagolunk és tapintunk – de minden érzékszervünknek megvan a maga korlátja. A legtöbb fényképezőgép -20 fokig jól működik, ám ha elvisszük az Antarktiszra, furcsa dolgokat művel. Szélsőséges körülmények között az érzékszervek is másként viselkednek: becsaphatóak, és ez rendszerint remek móka. Ha hideg vízbe dugod az egyik kezed, a másikat meg melegbe, aztán mindkettőt langyosba tartod, csodálkozni fogsz, mert a két kezeddel más hőmérsékletűnek érzed ugyanaz a vizet. A szemet is be lehet csapni. Ha erős napsütéskor az ablakba állsz, és félszemmel a szomszéd házra bámulva hagyod, hogy egyik szemed elteljen a fénnyel, aztán visszahúzódsz a szobádba és egy semleges, szürke felületre nézel, azt tapasztalod, hogy a két szemeddel más-más képet látsz.
A mozgókép is a szem becsapásával működik. Ha az agyunk rövid idő, például egy másodperc alatt túl sok (tíznél több) képi információt kap, nem képes az állóképeket külön-külön értelmezni: azt hiszi, az állókép mozog. Próbáld csak ki: egy vastagabb füzet sarkára rajzolj kis képeket, és pörgesd a lapokat: hiába tudod, hogy te magad külön-külön készítetted a rajzokat, a szemed becsap és filmként érzékeled a látványt. Egyes állatfajok agya másként működik: a ragadozómadaraknak másodpercenként több száz képet kell vetíteni, hogy mozgóképnek lássák.
tökéletes hatás
Az embereket szerepeltető játékfilm és az animációs film is ezen a megfigyelésen alapszik, de az animációs filmek készítése a gyakorlatban is így, kockáról kockára zajlik. A tökéletes hatás kedvéért egy másodpercre 25 képkocka esik, ám olykor még így is lelepleződik a technika: pl. a westernfilmekben, amikor nagyküllős kerekeken folyik az üldözés, és a képernyőn csak az ugyanolyan küllők forognak, előfordulhat, hogy hirtelen úgy látjuk: nem előre, hanem hátra pörög a kerék! A játékfilmek legtöbbször úgy tesznek, mintha a valóságot ábrázolnák, az animációk azonban éppen ellenkezőleg: a valóságtól elszakadva játszanak, s így nem a dolgok felületét, hanem az igazi mélységüket mutatják meg.
Az animáció a latin anima, lélek szóból származik, és arra utal, hogy az élettelen tárgyakat a mozgás lélekkel ruházza fel. Az animátor más összefüggésben is azt az embert jelenti, aki lelkesít: például a gyerekeknek szórakoztató feladatokat ad. Ha a filmkészítő el akarja mesélni a történetét, a legfontosabb, hogy kíváncsi legyen. Bármilyen egyszerű is a történet, például a vázában álló virág elszáradása, minden ott kezdődik, hogy az animátort érdekli, hogyan szárad el a virág, amikor nem kap vizet. Ha megvan az ötlet, sok ezer rajzot vagy fényképet kell készítenie, és órákon, napokon, heteken, hónapokon át az asztal felett görnyednie, hogy az aprólékos pontosságot és logikát igénylő munkát elvégezze.
Az animációnak több alapműfaja van, és mindegyiknek vagy ezer alfaja, attól függően, hogy embereket, tárgyakat vagy bábokat animálunk, két vagy három dimenzióban dolgozunk. Az öreg teáskanna lassú csoszogása vagy a tányérján egyensúlyozó finom kis csésze mozgása meghatározza a tárgyak jellegét. Az egyik bádogból van, vontatottan mozog, zörög a teteje, a másik szépen csillogó, csilingelő porcelán: máris van két különböző szereplőnk, akikkel bármi megeshet. Az animációs filmek készítői tetszésük szerint választhatják ki a történetükhöz leginkább illő anyagot, formát, technikát: a képlékeny gyurmából készített figurák bármikor átalakulhatnak, széteshetnek, majd újra összeállhatnak, és láttam már bábot, amelynek minden ujjperce élethűen, külön mozgott.
Nem is olyan régen, a szüleitek gyerekkorában még csak az Esti mesét nézhettük: naponta tíz percet. Ma gyorsan felejthető animációs filmek milliós tömege készül világszerte, rengeteg csatorna közül választhatunk – de ezek nem egyszer a szennyvízcsatornára emlékeztetnek: lemegy a műsor és örökre eltűnik. A filmkészítő számára a legnagyobb kihívás, hogy ebben a hangzavarban is megszólítsa nézőjét és maradandót alkosson. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Animáció tanszékén a szakma csínját-bínját, a különféle animációs technikákat tanítjuk – erről olvashatsz majd részletesebben a KINO rovat következő cikkeiben. Addig is írd meg nekünk, melyik a kedvenc animációs filmed és miért!