FUT RINKA
Fut Rinkával, a futóbogárral senki sem szeretett találkozni az erdőben. Este felébredt, reggelig megállás nélkül rohangált, közben mindenkinek beszólogatott.
– Elalszom, mire elindulsz! – kiáltott fel futás közben a szárnyait óvatosan nyitogató éjjeli lepkének.
– Fogjál meg! – száguldott el nevetve a fűben szöszmötölő sün mellett.
– Figyelhettél volna! – oktatta ki a leszállás közben fejsérülést szenvedett, szédelgő szarvasbogarat, miközben fontoskodva körbeszaladgálta.
– Ó, pardon, művész úr! – szólt tettetett udvariassággal, mikor futkosás közben szándékosan belebotlott a tücskök hangszerként szolgáló, hosszú szárnyaiba.
A baglyot is kinevette, amikor az fejét lassan ide-oda forgatva zsákmány után nézett. – Ne erőlködj! Esélyed sincs rá, csiga madár!
A gyorsan cikkázó denevéreket csodálta, irigyelte mindaddig, amíg egyszer nem találkozott egy törött szárnyú denevérrel, aki üggyel-bajjal próbált a földön közlekedni.
– Na, ennyit a ti híres sebességetekről! – mondta lenézően, és még gyorsabb iramra kapcsolva hagyta ott a bajba jutott állatot.
Rinkát, mint minden futóbogarat, csak a veszély tudta megállítani.
Egyik éjszaka nagy szél támadt. Az öreg fenyőfáról sorra estek le a tobozok. Rinka megállt, lábait szétterpesztve a földre lapult. Hirtelen éles fájdalmat érzett. Ráesett egy fenyőtoboz, három lába megsérült. Reszketve feküdt a földön.
A hír gyorsan terjedt az erdőben.
– Rinka megsebesült! – kiáltotta az éjjeli lepke, miközben ágról ágra repült.
– Rinka megsebesült! – adta tovább a hírt a sün a földön lakó állatoknak.
A szarvasbogár riadójelzéseket csattogtatott, a bagoly vészes hangon huhogott, a denevérek abbahagyták a repkedést. Az állatok tanácstalanok voltak. – Mit tegyünk? – kérdezgették egymástól.
Ekkor a tücskök különös nótába kezdtek:
„Rinka, rinka, miért voltál dinka!”
– Milyen igaz! Most bezzeg nem csúfolódik – tapsolt szárnyaival a lepke, gurult a földön hahotázva a sün, táncolt a szarvasbogár, a dal ritmusára dobogott lábával a bagoly.
Csak a denevérek hallgattak. Törött szárnyú társukat figyelték, aki lassan, ügyetlenül mozogva éppen akkor ért oda Rinkához.
– Gyere velem! Megmutatom a búvóhelyemet. Ott biztonságban leszel. Úgy látom, nem komoly a sérülés – biztatta, miután alaposan megvizsgálta a pórul járt bogár összes sebesült lábát. – Pár nap alatt meggyógyulsz.
Rinka bicegve követte segítőjét. Három épen maradt lába többször összecsuklott az erőfeszítéstől. Ilyenkor a denevér megállt, és bevárta.
Mire a búvóhely közelébe értek, abbahagyta a tapsolást a lepke, a gurulást a sün, nem táncolt már a szarvasbogár, nem dobogott a bagoly. A tücskök is abbahagyták a nótázást. Csendben nézték a különös párost, ahogy lassan eltűntek a szemük elől.