Lovranits Júlia Villő

VízŐrzők: a jövő harcosai

VízŐrzők: a jövő harcosai

Veled is előfordult már, hogy félreismertél valakit? Elsőre nem volt szimpatikus, de idővel kiderült, hogy jó fej.

Valami ilyesmi történt az emberiség, a víz, és a hód esetében.

Eleinte minden erőnkkel szabályozni akartuk a vizet. Magas falak közé szorítottuk, egyenes betonmederbe, hogy minél hamarabb, minél gyorsabban csorogjon keresztül Magyarországon. A korábbi folyómeder helyére házakat emeltünk, szántóföldeket hoztunk létre.

Azután egyre melegebbek lettek a nyarak, ahogy ezt bizonyára te is tapasztalod. És ki segíthet rajtunk leginkább? Naná, hogy a víz! Mert ahogy párolog, hűti a tájat. Nincs az a remek légkondi, ami hatékonyabb nála!

Úgyhogy itt az ideje kiengesztelni ezt a félreismert jóbarátot, és újra nagyobb teret engedni neki. Összegyűjteni az esővizet, kiszélesíteni, kanyargóssá tenni a folyó- és patakmedreket, megengedni, hogy a tájban minél több víz lehessen.

Nemcsak az egészségünknek, a lelkünknek is jót tesz, ha a sok, csodálatos élőlény újra otthonra talál. Nem hiába mondta az öreg Matula Tutajos barátunknak a Tüskevárban: amíg a Zala folyót nem szabályozták, „felhő volt madárból”.

Németh András természetvédelmi őr, munkaidején túl „ÖkoHatóPál” önkéntes csapatával, a VízŐrzőkkel igyekszik mindent megtenni a víz megtartásáért a tájban. András szerint a világ összes nagy problémáját nem tudjuk egymagunk megoldani, de egy jól működő kisközösséggel választhatunk egy elérhető célt, amivel segíthetünk jobbá tenni a világot.

Nagy segítségükre van ebben a hód, akit szintén száműztünk az országból, és csak nagy sokára sikerült visszacsalogatni. Pedig a vízhez ő ért a legjobban: valóságos ökoszisztéma-mérnök! Ezt ne úgy képzeld el, hogy a hódcsalád beíratja a kis csemetéket a Budapesti Műszaki Egyetemre, ahonnan kijönnek a szemüveges, laptopos, ifjú hódmérnökök. Nekik ez egyszerűen a vérükben van! Ahhoz, hogy biztonságban érezzék magukat, olyan várat építenek, aminek a bejárata a vízfelszín alatt található. Ehhez pedig, ha nem elég magas a vízállás, gátakat kell emelniük. Ezzel remek hódmocsarakat hoznak létre, amivel a tájban tartják a vizet, és rengeteg élőlénynek adnak otthont.

Figyeld meg a hód munkálkodását! Nyomait még a Margit-szigeten is észre lehet venni, egy-egy „ceruzára” rágott fa formájában. Hódunk érdekessége, hogy példás családi életet él, utódairól odaadóan gondoskodik. 8-11 méter hosszú járatrendszerében raktárkészletet halmoz fel, ahol akár három generáció is együtt él. Igaz, kárt tehet a vízhez túl közel ültetett gyümölcsösben és gabonában, de ha ezeket elég messzire viszik a területétől, a szárazföld belsejébe már nem megy értük.

És hogy még mit tehetsz te? Osztályoddal, szakköröddel fogadjatok örökbe egy-egy kis víz-folyást, tegyetek érte!

Egy kisközösség, ami erősebb, mint egy-egy ember, de még nem válik átláthatatlan méretűvé, sok mindent elérhet. Kérjetek magatoknak iránymutatást szakértőktől, a Jane Goodall Intézet Roots and Shoots programjának keretében vagy szegődjetek el ifjú kócsagőrnek egy természetvédelmi őr mellé, és segítsétek az általatok örökbe fogadott víz életét!

Talán majd ti is láttok olyan csodákat, mint az öreg Matula, hogy újra „felhő lesz madárból”.

Kapcsolódó segédanyagok: