Hőnyi E. Katalin

LELKEK KERTJEI

LELKEK KERTJEI

A lélek szakértői szerint az elménkben tudatos és tudatalatti folyamatok is zajlanak. Az elme tudatos részéhez soroljuk azokat az érzéseket, gondolatokat, emlékeket, vágyakat, amelyekkel tisztában vagyunk, bármikor könnyen hozzájuk férünk. De vannak olyanok is, amelyeknek a létezéséről sejtelmünk sincs, a háttérben mégis meghatározzák a viselkedésünket, befolyásolják döntéseinket. Ezek a tudatalattinkhoz tartoznak.

A lélek nyelve a szimbólum, vagyis jelkép. Az emberek könnyen megértik ezeket. A művészet minden ága szívesen dolgozik velük, hogy célba juttassa üzenetét. A tanítók is szívesen hoznak képes példákat, mert így a legbonyolultabb elméletet is könnyebb megérteni.

Tudatos gondolatainkat általában szavakba öntjük, a tudatalattink viszont jelképekben üzen nekünk. Az elmével foglalkozó szakemberek rengeteg módszert kidolgoztak, hogy erre alapozva fürkésszék a lélek rejtelmeit.

Egy népszerű gyakorlatban például azt kérik, rajzolj egy fát. A fa a személyiséget jelképezi. Tarka a lombja vagy kopárak a gallyai? Erős vagy csenevész a törzse? Gyümölcsöt hoz? Mélyre nyúlnak a gyökerei vagy teljesen gyökértelen? Mindez rengeteget elárul a fa rajzolójáról.

Egy másik gyakorlatban azt kérik, képzelj magad elé egy virágot. Milyen fajta virág? Hogy néz ki? Mennyire egészséges? Mire van szüksége? Milyen környezetben látható? Nem nehéz kitalálni, hogy ezúttal a virág jelképezi a személyiséget. Minél részletesebb a leírás, annál többet tudunk meg az illetőről.

Fa, virág, erdő, tenger, hajó… Mind alapvető szimbólum, a legtöbb ember számára hasonló a jelentésük. Mégis érdemes résen lenni. Különböző kultúrákban mást jelenthet ugyanaz. A fehér például Európában az ártatlanság, Kínában a gyász színe. A jelképek ráadásul az egyes ember számára egyedi jelentést is hordozhatnak. A kígyó sokaknak a gonosz megtestesítője, másoknak viszont házi kedvenc.

A lélek szakértői az álmok elemzésének is nagy jelentőséget tulajdonítanak. Szerintük rajtuk keresztül a tudatalatti üzen a szimbólumok nyelvén. A személyiség egyik alapvető megjelenése az álmokban a ház és a kert. A kert kintről is látszik. Ez az, amit a külvilág felé mutatunk, vagy amit a külvilág belőlünk érzékel. A ház már védettebb tér, a belső világot jelképezi, ahová kevesebben jutnak be, mint a kertbe.

Mikor milyen kertet álmodunk magunknak? Ha áthatolhatatlan fal veszi körül, jelentheti, hogy elzárkózunk valami elől, félünk vagy nehezen bízunk másokban. Ha egyáltalán nincs kerítés, az nagy nyíltságra, akár óvatlanságra utal.

Ha álmunkban zavar, hogy nincs kerítés, jelentheti, hogy kiszolgáltatottnak érezzük magunkat. Ugyanakkor, ha próbálunk kiszökni a kerítésen, korlátozva érezhetjük magunkat.

Mennyire rendezett a kertünk? Szigorúan formára nyírt sövényeink vannak vagy zabolátlan, vadregényes parkunk? Veteményesünk vagy gyógynövényeink? Gaz növi be, esetleg mocsaras a terep? Tágas vagy szűkös a tér, kopár vagy burjánzó?

Részekre oszlik a kert vagy egybefüggő? Mindennek szimbolikus jelentése lehet, érdemes hát megvizsgálni a környezetet éppúgy, mint a benne felbukkanó állatokat, növényeket, tárgyakat. Ha utánajárunk, melyik elem mit jelent, a magyarázatok segíthetnek megérteni önmagunkat.

Az álmok egyes elemei megragadnak az emlékeinkben, mert a tudatalattink így akarja felhívni a figyelmünket valamire. Sok vágy, gondolat és érzés lappang bennünk, amelyeket elfojtunk, ha helytelennek, illetlennek gondoljuk, vagy valamilyen okból félünk ezekkel szembenézni. De hiába, mert így is hatnak a mindennapjainkra.

A kérdés, hogy megtanuljuk-e a lélek jelképes nyelvét tudatosítani, szavakra fordítani. Megtanulunk-e odafigyelni a saját lelkünkre.

Kapcsolódó segédanyagok: