A LEGERŐSEBB HANG KERESÉSE
Sztentórról, a Tróját ostromló görög harcosok egyikéről az a hír járta, hogy kiáltása mindenki másénál erősebb: ötven emberével is felér. Ez a képessége jól jött, amikor rettenetes hangjával a visszavonulókat kellett felráznia, de ez lett a veszte is. Magával Hermész istennel állt ki versenyre, pedig halandóként ezt nem szabadott volna. Büntetése szörnyű volt: erőlködés közben, hogy még hangosabb legyen, elszakadtak a hangszálai.
Ma is „sztentori hangnak” hívják a különösen erős kiáltást. Ezért kapta a nevét a 20. század elején készített Stentorphone (ejtsd: sztentorfón) is: nemcsak a korai zenemasinák, a gramofonok hangját erősítette fel, hanem kiállításokon és szabadtéri rendezvényeken is használták.
Ha hihetünk a görög mítoszoknak, Sztentór beszéde is csak suttogásnak tűnne Árészéhoz képest. A háború istene állítólag olyan hangosan üvöltött fel, amikor megsebesítették, mintha kilenc-tízezer ember szólalt volna meg. Akkor még nem használták a decibelt, a hangerősség mai mértékegységét, így hangjának erejét nem lehetett megmérni vagy kifejezni. Még összehasonlítani is nehéz volna egy mai emberével – vagy akár az embernél sokkal hangosabb majmokéval. A listavezető gibbonok közül a 90 centis, 10 kilós sziamang áll az élen. Pofazacskóját fejnyi nagyságúra felfújva akár három kilométerre is elhallatszik a kiáltása. Távoli rokona, a Madagaszkáron élő, veszélyeztetett indri a gégezsákját fújja fel kiabáláskor. Nekik tehát a torkuk környékén jelenik meg egy léggömb-szerűre táguló „hangerősítő”.
Sokáig azt hitték, az állatok közül a 160–180 decibellel társalgó kék bálnák a leghangosabbak
(ez meghaladja egy felszálló repülőgép zaját). Ma már tudjuk, hogy az ámbráscetek még döbbenetesebb teljesítményre képesek. Nagyon rövid csettegéseikkel, amelyekkel több mint 2000 kilométerről is érzékelik egymást, jócskán felülmúlják a kék bálnákat.
Ne gondoljuk, hogy a hangerő és a méret összefügg. Az alig két milliméteres, csöppnyi rovar, a hátonúszó vízipoloska hímjei közel 100 decibellel énekelnek, olyan erővel, hogy a víz alól is meghalljuk (ha tudjuk, mire kell figyelnünk.)
A madarak közül a darvak tudnak igazán nagy zenebonát csapni. Amikor a sok-sok madár egyszerre szólal meg (ezt krúgatásnak hívják) az olyan, mintha trombitálnának a fülünk mellett.
(A folytatás a téli számban olvasható.)