A MACSKASÁRKÁNY
– Nyugalom… – mondta a tizenkét fejű, fekete sárkány szelíden a Neve-nincs-tó partján piknikező törpéknek, amikor leszállt eléjük. – Nem vagyok éhes… – folytatta, majd böffentett egyet, és négy patkót köhögött fel három különböző fejéből. – Most már éhes vagyok…
A hét törpe jajveszékelve szaladt a Széle-hossza-nincs erdőbe, ahol méztől csöpögő mancsú medve jött velük szembe. Onnan tovább szaladtak az Örökös bűz mocsarához, ott meg húsevőnövények akarták felfalni őket. Bárhová mentek a Visszhang völgyétől a Szürkület szurdokán át az Árnyék-szorosig, a tizenkét fejű, fekete sárkány követte őket. Még a Nagy ködök katlanába is utánuk repült. Végül elhatározták, hogy régi barátjuknál, a boszorkánynál keresnek menedéket.
– Egy jó falat két percig marad a szánkban, három óráig a gyomrunkban és négy hónapig a derekunkon… – olvasta a boszorkány a Boszorkánykonyha magazin legújabb számában, miközben várta, hogy az új, kétlábúakra ható kísérleti süteményei kihűljenek. Akkor jajveszékelést hallott az erdőből.
– Egy sárkányföldi szörny… – kiáltották a törpék, de a konyhába lépve megtorpantak. – Micsoda illatok… – A boszorkány behívta a törpéket, hiszen jobb ízű a falat, ha mindannyian esznek belőle.
A konyhaasztalon volt minden, a varangyos békapudingtól a gőte nugátkrémesen át a denevéres sütőtökkrém levesig, nem is beszélve a csiganyálba hempergetett mogyorós muffinról – és persze mindenbe jutott egy morzsányi varázslat is.
A hét törpe mohón hozzálátott a finomságok elfogyasztásához, egymás kezéből és tányérjából kapkodták a gyomorgyönyörködtető falatokat, miközben a boszorkány árgus szemmel figyelte őket és várta a következményeket. Néhány pillanat múlva az egyik törpe denevérré, egy másik gőtévé változott át. Mindegyik törpe azzá, amelyik nyalánkságból először evett.
– Az vagy, amit megeszel… – mondta a boszorkány a döbbent törpéknek, akik gyorsan elolvasták, mit is ettek. Miután ketten még átváltoztak, a maradék három törpe szorongva nézte a boszorkányt. – Az vagy, amit olvasol… – bólogatott a boszorkány az értetlenkedő törpéknek, majd amikor ők is átalakultak, hozzátette: – Az vagy, amit gondolsz magadról… – És szorgosan jegyzetelni kezdett.
A kísérlet végeztével a törpék persze újra törpék lettek, és izgatottan, egymás szavába vágva mesélték élményeiket, hogy milyen volt békaperspektívából vizsgálni a világot és milyen magasra tudtak mászni a tapadókorongos tappancsokkal. Végül a boszorkány megköszönte a segítséget, és kitessékelte őket a házából.
A hét törpe már a boszorkány kerítésénél járt, amikor ismét leszállt eléjük a félelmetes, tizenkét fejű, fekete sárkány. A hét törpe hanyatt-homlok próbált menekülni, átszaladtak a varázsló házához. A boszorkány a kakukkos faliórájára nézett, ami épp akkor ütötte a hetet, és a tizenkét fejű, fekete sárkány visszaalakult Napóleonná, a boszorkány jól ismert fekete macskájává.