KICSI SÖTÉT
2015-29
Egy nagyon kicsi sötét pókhálóba kapaszkodott a kéményben és torkaszakadtából énekelt. Hátha valaki arra jár és meghallja. Talán egy fekete macska, akkor belekapaszkodik a farkába és kimászik. Vagy valami madár, majd leereszt egy tollat vagy egy cserebogár, hoz egy szalmaszálat és kihúzza!
Jött is egy fekete somfordi macska, lámpaszemével bevilágított a kéménybe.
– Gyere velem, hazaviszlek, puha párnámra teszlek, tejecskében megferesztlek! Te eltakarod a villanykörtét, én meg ellopom az összes kolbászt az asztalról!
Odaszállt egy szarka, ezüstözött lábával belekapart, aranyozott csőrével belekotort a kéménybe.
– Gyere velem, lássunk világot, amerre reklámban tündököl a nagyváros! Aranyos fészkemben lakhatsz, tojáshéjból itatlak. Te levered az utcalámpákat, én közben ellopom az aranygyűrűket a kirakatból!
Odasurrant egy cserebogár, szalmaszálon lovagolt. Megállt a kémény peremén, a csillagos eget vizsgálta.
– Gyere velem a hatalmas fa tetejébe, lerágom a ragyogó rügyeket, és én is ragyogni fogok! Az én páncélom lesz a legfényesebb hetedhét határban! Bársonyos levélen alhatsz, dalokban dicsérhetsz engem!
A kicsi sötétnek egyik mesterség sem tetszett. Kolbásztolvaj, betörő, daloló talpnyaló? Hiszen eddig becsületes gyerekijesztgetőként dolgozott! Megbújt az ajtó mögött, és amikor bejött egy gyerek, azt mondta: “HUHH!”! A gyerekek megijedtek, de rögtön felkapcsolták a villanyt és játszottak vele. A kicsi sötét elbújt puha, maszatos tenyerükben, szemükhöz emelték, jó közelről megnézték, és azt mondták: “HUHH!” Akkor meg ő ijedt meg, de csak annyira, hogy nagyot nevessenek.
Igaz, nem vitte sokra – hajdan balettáncos vagy kötéltáncos akart lenni. Ide is úgy suppant, hogy a villanydrótokon táncolt. Minden villanydrótnak más-más hangja van, és ahogy ugrált, dal hangzott fel: dingdong-dingdong-lalalaaaa! De megcsúszott, lezuhant, szerencsére fennakadt egy kéményben.
Hosszakat lépkedve jött egy kéményseprő. Vállán dróton feltekert borzos, macskafarokszerű kefe meg tollseprű, szalmaseprű. A kicsi sötét zakóján mákszemgombok sorakoztak, gyorsan megszámlálta mindet, és azt kívánta, bárcsak meghallaná ez a kéményseprő!
Feketekefe Ferenc szeretett a háztetőkön elesteledni. Mint nagy gramofonba, belehallgatózott a kéményekbe, csodálta a csillagképeket. Mindig is csillagász (és hegedűművész) akart lenni. Felfedezte a Hegedű Csillagképet, de ki hitte volna el ezt egy kéményseprőnek? Bár jobban kezelte a hosszú nyelű drótkefét, mint a vonót, hegedűművészhez illő hallása volt. Ha kiült a háztetőre az estét hallgatni, meg tudta különböztetni a fekete macska lépteit a fehér macskáétól, felismerte a két villanydrót közötti hangkülönbséget. Hogyne hallotta volna meg a kicsi sötét kétségbeesett kiáltását! Elemlámpájával bevilágított a kéménybe.
– Ki van ott? Nem látok semmit…
– Ha lekapcsolnád a lámpád, látnál.
– De hiszen nem látok, sötét van…
– Szóval látsz! Ha leengednéd azt a drótmacskafarkot, máris felhúzhatnál!
Leengedte, valami belekapaszkodott, kicsit nehezebb, mint egy marék füst.
– Kihez van szerencsém? – kérdezte a kicsi sötét, mikor végre kikerült.
– Én… csillagász vagyok… és hegedűművész! Te?
– Egy kicsi sötét, mesterségem… balettáncos!
– Úgy, balettáncos! Mit csináltál a kéményben?
– Épp előadást tartottam, ott fenn… nem, nem a drótokon…még feljebb! Látod azokat a reflektorfényeket? Ott! Csakhogy beszakadt a padló és leestem…
– Gyere velem! Hazaviszlek… lakhatsz a tintásüvegben, megfelel? Mákoskalácsot ehetsz! Szárítókötelen táncolhatsz a padláson!
Zsebében vitte hazáig, ott betette egy régi tintásüvegbe. Míg a kéményseprő aludt, a kicsi sötét kilopózott, tollal villanydrótot rajzolt egy papírra, és tánclépésekben végigszökdécselt rajta. Virradatig gyakorolt, aztán visszabújt az üvegbe, fáradtan magára húzta a kupakot, és nagyon boldog volt.
Feketekefe Ferenc reggel egy halom kottalapot talált az asztalán. Nem tudott kottát olvasni, de hallotta már a kicsi sötétet a villanydrótokon ugrálni, kívülről tudta a dalt: Dingdong-dingdong-lalalaaaa! Elővette hegedűjét – kicsit korhadt, kicsit horpadt, kicsit zörög – és lassan kibogozta a hangjegyeket.
Ezután így éldegéltek. Éjszaka a kicsi sötét gyakorolt, reggelente Feketekefe Ferenc.