KÉPZELT LOVAK
Az ókori görög mitológiában a tenger istenét Poszeidónnak nevezik és háromágú szigonnyal szokták ábrázolni. Különleges kocsiját tengeri lovak húzzák, amelyeknek elöl lótestük van lólábakkal (bár néha uszonyféléket is festettek a patájukhoz), hátul meg tekeredő hal- vagy kígyótestük, amely sárkánytestnek, sárkányfaroknak is mondható. Azt is mesélték, hogy Poszeidón teremtette a lovakat: nevezetes szigonyával nagyot ütött egy sziklára, s onnan ugrott elő egy gyönyörű mén.
tudományosan megmagyarázhatatlan
A görög mitológiában nemcsak halfarkú, hanem madárszárnyú lóval is találkozhatunk: ő Pegazus, Poszeidón gyermeke. Anyja Medúsza, a kígyóhajú boszorkány, akinek látványától minden halandó kővé vált. A szárnyas ló akkor ugrott ki Medúsza nyakából, amikor Perszeusz levágta a boszorkány fejét. Szörnyű születése ellenére Pegazus kedves jószág volt, patájának nyomán fakadt föl a forrás, amely a költőknek ihletett adott. Tudományosan persze megmagyarázhatatlan, hogy Pegazus miként röpült. Akkora szárnyakkal, amilyeneket a képeken visel, legföljebb egy bárány emelkedhet a magasba. A mesében azonban bármi elképzelhető.
A kentaurok is különleges lovak, amelyek deréktól fölfelé férfitestben folytatódnak. Vagy fordítva: olyan férfiak, akiknek teste deréktól lefelé lótestben végződik. Ezek a kentaurok többnyire részeges, fékezhetetlen, harcias, nőcsábász lények voltak. Ez vezetett a végzetükhöz is. Amikor a lapiták (az ókori görögök egyik népcsoportja) királyának esküvőjén elvesztették józan eszüket a sok bor miatt, el akarták rabolni a menyasszonyt és udvarhölgyeit. Ezért a lapiták fegyvert ragadtak, s hosszú, véres küzdelemben elűzték a kentaurokat. Nem sok kentaur maradt életben. Ezt a harcot mutatja be az ókori Görögország talán leghíresebb temploma, a Parthenon néhány szobra és domborműve.
(A folytatás a nyári számban olvasható)