KÉPKERET

A nappalinkban van egy fotó az üknagyapámról. Már vagy tízszer megkérdeztem anyukámtól, pontosan ki ő, de mindig elfelejtem a választ. Amikor kicsi voltam, féltem tőle, mert azt képzeltem, folyton engem néz, mostanra viszont összebarátkoztunk.

Lovon ül, és katonai ruhában van. Anyukám szerint huszár, de egyáltalán nem hasonlít az olvasókönyvünk huszárjaira. Azok mindig pirosban vannak, az üknagyapám fotóján pedig minden szürkésbarna.

Ne gondoljatok bolondnak, de szoktam vele beszélgetni. Persze, nem szólalok meg hangosan, mert akkor a testvéreim kiröhögnének, de vannak történetek, amiket elmondok neki, sőt, sok olyan van, amit csakis neki mondok el, senki másnak. Mindig van véleménye ezekről, és jó ötleteket ad, hogy mit tegyek, ha bajba kerülök.

(A folytatás a nyári számban olvasható)