ÚJ JÁTÉK
A bátor vízvezeték-szerelő rohan, és ahogy halad, begyűjti az ott heverő sok-sok pénzérmét. Nagyon élvezi. Aprókat szökell. Az ég kék, a felhők nagyok és fehérek. Legszívesebben felugrana rájuk. Vajon fel tudna? Fel lehet?
Útját ekkor szakadék vágja ketté. És a túloldalon ott a teknős.
A teknősben látszólag semmi ijesztő sincs. Van mégis valami a bamba mosolyában, meg ahogy fel-alá járkál. A teknős meglátja őt, bamba mosolyával a szakadék szélére sétál, és átszól:
– Ó, hát újra eljöttél?
A bátor vízvezeték-szerelő elbizonytalanodik.
– Újra? Most vagyok itt először.
A teknős mosolyog. Bambán.
– Megpróbálod az ugrást? Most biztos sikerülni fog.
– Miért akarnék átugrani? És mi az, hogy most biztos sikerülni fog?
– Legutóbb nem sikerült – feleli a teknős.
– Milyen legutóbb? Most vagyok itt először – a bátor vízvezeték-szerelő kezdi elveszteni a türelmét.
– Ugorj! – mondja a teknős, és bamba mosolya mintha gúnyosabb lenne. – Ugorj, sikerülni fog!
– Miért akarnék átugrani? – kérdi újra a bátor vízvezeték-szerelő. – Mi dolgom van ott?
– Például én – feleli a teknős.
– Nem ismerlek!
– Majd megismersz. Csak ugorj át!
– Nem akarok!
– Muszáj.
– Már miért lenne muszáj? Mi lesz, ha nem ugrom át?
– Nem tudsz továbbmenni.
– Hova kéne továbbmennem? – kérdi a bátor vízvezeték-szerelő.
– Amerre menned kell.
– Mi van, ha én nem akarok továbbmenni? Mi van, ha inkább visszamegyek oda, ahonnan jöttem?
– És az hol van? – kérdi a teknős, és bamba mosolya most már kifejezetten rosszindulatú.
A bátor vízvezeték-szerelő töpreng.
– Ott – bök tétován a háta mögé.
– Értem – mondja a teknős. – De erre még nem jöttél, ugye? És neked mindig tovább kell menned, nem vissza. Ha visszajössz, az azt jelenti: elbuktál.
A bátor vízvezeték-szerelőnek egyre ellenszenvesebb a teknős. Legszívesebben ráugrana a nagy, ronda, zöld teknőjére és jó messzire rúgná. De ahhoz át kéne ugrani.
Meg tudnám csinálni – gondolja. – Képes vagyok rá. Jó ugró vagyok. De mi van, ha elvéti?
– Lezuhansz – sziszegi a teknős, mintha olvasna a gondolataiban. – Le a mélybe. Ahogy legutóbb.
A bátor vízvezeték-szerelő megdühödik. Mégis, először visszafele indul, mintha távozni akarna. De ez csak azért kell, hogy lendületet gyűjtsön. Most nekiszalad, fut, fut, fut, már ott a szakadék széle, ha így fut tovább, nekiszalad, de ekkor – ugrik! Ugrása elegáns és íves, és hol landol?, hát hol landolna máshol, mint az undok bamba teknős teknőjén. Az behúzza fejét-lábát, és teknője suhanva leszánkázik a szakadékba. A bátor vízvezeték-szerelő boldog. Diadalittas. Sikerült. Bárcsak örökké tartana ez a pillanat…
– Tedd le azt a vackot! – ront anya a szobába. – Egész nap a képernyőt bámulod! Indíts edzésre!
– De még nem mentettem el!
– Nem érdekel! Ez csak egy játék!