FONCSOR
„Tükröm, tükröm, mondd meg nékem…”. Ó, mennyire elegem van ebből. Tudjátok, milyen unalmas mindennap ugyanarra a kérdésre ugyanazt válaszolni? És ez így megy évszázadok óta.
A nevem Foncsor. Most közönséges varázstükör vagyok, de egykor… Egykor én voltam Üveghegy büszkesége, a két lábon járó tükör. Fel is kerekedtem világot látni, hogy ne csak az emberek nézzenek belém, hadd nézzek én is beléjük. Volt mit látnom! Találkoztam szépekkel, csinosakkal, csúnyákkal, bátrakkal, gyávákkal, bolondokkal. Mind megnézték bennem magukat. Akit kedveltem, azt előnyös oldaláról mutattam, de ha valaki ellenszenves volt… nos, egy apró mozdulat, és az illető önmaga torzképét látta csak. Kiválóan szórakoztam.
Egy nap összeakadtam valami legénnyel. Fülig szerelmes volt egy királylányba, de pillantást se mert vetni rá, mert a lány olyan szép volt, hogy a napra lehetett nézni, de rá nem. Megkért, hogy segítsek, hadd lássa meg a kedvesét bennem, úgy talán el tudja viselni a szépségét. Elmentünk a királylányhoz. Tényleg gyönyörű volt, kedves és jólelkű. Nem tudom, mi ütött belém. Talán irigykedtem? Mert úgy mozdultam, úgy fordultam, hogy a legény a világ legrondább királylányát látta bennem. Elborzadt és világgá szaladt. A királylány pedig csak sírt, zokogott. Aztán letörölte a könnyeit, és láttam, hogy többé már nem az, aki volt.
Hazatértem az Üveghegyre, de a királylány bosszúja utolért: értesítette népemet a bűnömről, és elégtételt követelt. Nagy szégyent hoztam ezzel az üveghegyiekre, és meg is kaptam a büntetésem. Közönséges varázstükröt csináltak belőlem. Beszélni ugyan tudtam, de többé nem mehettem sehová. Hogy még jobban megalázzanak, elküldtek a királylánynak, akit tönkretettem. Megmondták, hogy átok tart a helyemen: addig kell őt szolgálnom, míg nem születik nála szebb ember. Azóta az ő falán lógok.
Közben királyné lett. Élhetne akár boldogan, míg meg nem hal. De nem boldog, és miattam nem az. Miattam hiszi, hogy nem szép, mégis mindennap felkeres, hogy megkérdezze: „Tükröm, tükröm, mondd meg nékem, ki a legszebb a vidéken?” És hát ki lenne más, mint ő? Különben nem lennék itt.
Tudom. Megérdemlem. Ha újrakezdhetném, mindent másképp csinálnék! Csak a szépet mutatnám az embereknek, hogy szeressék magukat, egymást!
Talán nincs is olyan messze ez a nap. Holnap, ha megkérdezi a királyné, hogy ki a legszebb, meglepődik a válaszomon. Mert képzeljétek, van már valaki, aki szebb nála. Nem akarom még felfedni a kilétét, csak néhány apróságot árulok el. Haja, mint az ében. Bőre, mint a hó.