FANTOMFÁJDALOM
– Huuuszt – szólt egy hang Dr. Fájront füle mellett, és az orvos rémülten felugrott. Atyaég, csak nem egy beteg?
Dr. Fájront ugyanis mindent megtett, hogy kórházát egy beteg se látogassa. Az intézménynek eleve csupán három osztálya volt: a „Ha nem fáj, miért jött ide?”, valamint a „Miért akkor jön, amikor már fáj?”, és persze a híres-hírhedt „Adunk rá valamit, de ez már nem lesz jobb” osztály.
Pedig Dr. Fájront kiváló orvos, minden betegség ismerője. Ez volt a baj: a betegségeket ismerte, és igazán csak azokkal szeretett foglalkozni. Imádta az anamnézist, a diagnózist, a prognózist. Csak a beteg ne lett volna a panaszával, aggodalmával. Meg a hozzátartozói, ó, jaj!
Zordan körbenézett hát a rendelőben.
– Ki van itt?
– Hass! – dörrent a fülébe egy tüsszentés.
– Egészségére!
– Köszönöm – felelte a hang. – Erre vagyok, doktor úr.
Az orvos megpördült.
– Ki maga? Hol van?
– Kérem, nyugodjon meg! A nevem Amorf Algézia, azért nem lát, mert kísértet vagyok.
– Kísértetek nincsenek – horkant fel Dr. Fájront.
A kísértet hangja erre síróssá vált.
– Kérem, ne mondja ezt. Ön az utolsó reményem!
– Mit akar? Valamelyik volt betegem szelleme, akit félrekezeltem?
– Ellenkezőleg, azt kérem, hogy most kezeljen, rettenetes fájdalmaim vannak!
– Nevetséges – mondta Dr. Fájront, és visszaült a székébe. – Ön halott, és nem érezhet fájdalmat.
– Ezt mondja a derekamnak!
– Ha látnám…
– Hasogat, érti, hasogat!
– Akkor biztos felfázott – felelte Dr. Fájront –, ha ez ugyan lehetséges. Hol… tartózkodott mostanában?
– Abban a romos várban, fent a hegyekben! Előtte meg a temetőben! – Algézia hangja egészen vidám lett. – Doktor úr, ez nagyszerű! Milyen gyógymódot javasol?
– Esetleg ne legyen tovább ott?
Akkora csend következett, hogy Dr. Fájront már remélte, megszabadult a látogatótól.
Ám Algézia, bizonytalanul bár, de megszólalt:
– Doktor úr, nem maradhatnék itt? Olyan jó meleg van. És ön olyan jószívű…
– Hogy én? És mit kezdjek egy kísértettel a kórházban? Elég az a sok beteg…
Egyszeriben széles mosoly terült el Dr. Fájront arcán, mintha rendkívüli orvosi problémát oldott volna meg.
– Maradjon itt – intett a valahol lebegő szellem felé, és az ajtóhoz lépett.
Résnyire nyitotta és kiszólt:
– Kérem a következőt!