CSALÁDI KÖTELÉKEK
– Most rajzolj fel egy pentagrammát! – mondta Matricibusz.
– Az mi? – kérdezte Gyuszi, és nagyot nyelt.
Matricibusz rosszallóan összevonta szemöldökét. Mind a hatot.
– Azt jelenti, öt vonal. Látod, öt vonalból összeáll egy csillag öt csúccsal. Ti semmit se tanultok az iskolában?
Gyuszi felsóhajtott. Miért is gondolta, hogy megy majd neki a démonidézés? Mondjuk, végül is, ment. Megidézett egy démont.
Az egész egy internetes kihívással kezdődött: idézd meg a saját démonod, ejtsd fogságba, kösd magadhoz! És az egész olyan egyszerű, két videóból megtanulható. Nekilátott ő is, lement a pincébe, arrébb rakta a biciklit, felrajzolta a csillagot, körbehelyezte a netről rendelt fekete gyertyákat, és telefonja fényében kántálni kezdte a varázsigét. És akkor megjelent – Matricibusz. Ijesztőnek ijesztő volt, csupa fog, csupa mancs, csupa csáp. És az kétségtelenül rettenetes volt, ahogy minden további nélkül átlépett a védelmező gyűrűn. Gyuszi azt hitte, ennyi volt, neki vége. Nem ez történt.
Az történt, hogy Matricibusz, miután a maga hörgő, szörcsögő módján bemutatkozott, nekilátott, hogy mindenféle felesleges dolgot elvégeztessen Gyuszival. Kitakaríttatta vele a szobáját. Aztán a szülei szobáját. Aztán a nappalit. És a konyhát. Miután elmosogatott. Aztán kiteregetett. Aztán vasalt. Nem értette, mi történik. Nem a démonnak kéne teljesítenie az ő kívánságait? Ha óvatosan fel merte ezt vetni, Matricibusz leintette, mondván, egy nap még hálás lesz neki mindezekért. Gyuszi kezdett kétségbeesni. A legrosszabb az volt, hogy a külvilág számára úgy tűnt, mintha hirtelen mintagyerek lett volna belőle. Senki se látta a félszobányi démont mellette.
– Most pedig – közölte Matricibusz –, nekiláthatsz az idézésnek!
– Miért kell nekem megidéznem még egy démont? – kérdezte Gyuszi. – Épp elég, hogy te…, akarom mondani, te teljesen megfelelsz nekem.
Egy karmos végtag szelíden megsimogatta.
– Egyelek meg, aranyom, ilyen szépet még senki se mondott nekem, de meg kell tanulnod rendesen démonokat idézni. Ráadásul, most nekem is szívességet teszel ezzel.
– Mégis, hogy?
– Csitt, halljam inkább azt a latint!
Gyuszi sóhajtott és nekikezdett.
– V-Venio…
– Na-na, felszólító módot szeretnék!
– Veni in nos… – és így tovább. Meglepően jól ment, ahhoz képest, hogy az iskolában angolul bemutatkozni sem tudott.
Kénes füst szállt fel a pentagrammából, és mikor eloszlott, egy Matricibuszhoz nagyon hasonló démont látott.
– Rettegj, halandó – hörögte az új szörny –, és hullj térdre előttem, mert én… Ó, anyám!
– Na, szép – sziszegte Matricibusz. – Háromezer év. Üzenet meg semmi. Merre jártál, te átkozott?
– De anyu – nyüszített a démon. – Hát annyi dolgom volt! Birodalmakat döntöttem romba! Ezreket taszítottam a kárhozatba!
– Taszítalak én mindjárt! – és Matricibusz megindult démonporontya felé. Valami felsistergett és Gyuszit hátralökte a robbanás.
Mikor feleszmélt, mindkét démon eltűnt. Fújt egyet, elővette a telefonját, hogy keressen egy videót arról, hogyan kell bombatölcséreket betemetni.