Kapitány Máté

HONNAN NÉZED?

HONNAN NÉZED?

Várjál, nem értem, te honnan nézed? Mit nem értesz, hát innen. Vili azt mondta, egy dobozt lát. Jól van, nem kell mindig Vilire hallgatni, legyen már saját véleményed! Ez nem doboz. Ez játékkonzol. Kocka. Mármint te vagy kocka a konzoloddal. Dani alaposabban megnézte, mert valahogy kicselezte Ildikó nénit, és közelebb settenkedett. Ő azt mondta, hogy biztosan üvegtál. Pont Daninak hiszel? Olyan a szemüvege, mint a szódásüveg. Nem üvegtál az. Nézd már meg, hát jól láthatóan kirajzolódik a formája a kendő alatt. Váza, kész. Kriszti szerint könyv. Na persze… Kriszti másra sem tud gondolni, mindig külön vonul és görnyedezik a könyvei felett. Semmi mást nem lát a világból.

Jó, akkor micsoda? Mit mondasz, Zsófi? Csak hangosabban, ne motyogj már mindig! Ja, hogy plüssmackó. Zsófika, ez nem az óvoda, nem tűnt fel?! Nézzétek már Márkot! Hallod, mindjárt sikerül lehúznia a kendőt! Végre megtudjuk, mi az ott! Úgysem lehet kibírni ezt a bizonytalanságot! Különben is, mit akart Ildikó néni ezzel az egésszel? Olyan fura ötletei vannak. Azt hiszi, ettől majd érdekesebb lesz az óra? Hogy itt letakar valami tárgyat egy kendővel? Valamit persze magyarázott a képzelőerőről, meg hogy mindenki azt lát a világból, amit látni akar. De akkor is… Csak felidegesít minket vele. Jaj, Timike, nem kell megvédeni Ildikó nénit! Te talán tudod, mi van a kendő alatt? Nem tudod, na látod! És ez nem zavar? Miért nem zavar? Jó, biztos azért, mert te mindig mindent elfogadsz. Az a biztos, mi? Na, hajrá Márk, Ildikó néni most épp másra figyel. Húzd már le azt a kendőt! Áááá. Észrevette. Jó, én akkor sem bírom ezt tovább. Szétvet tőle az ideg, mondom! Miért van szükség képzelőerőre, amikor az ember meg is tudja nézni, ami az orra előtt van?! Talán, ha megdobnám a tollammal. Igen, ez működhet. Talán a hang, ahogyan a kendő alatti tárgynak csapódik a toll, talán az segít kideríteni, mit rejteget Ildikó néni. Vagy ez túlzás? Látom, hogy Edina jelentkezik. Valahogy ettől csak még bosszúsabb leszek. Miért kell jelentkezni? Miért nem lehet csak úgy bemondani a megfejtést? Miért nem tudja senki, mi van ott?! Elhajítom a tollat.

A többiek döbbenten néznek rám. Repül a toll. Becsapódik. Súlya alatt összerogy a kendő, és elsimul az asztalon. Nincs alatta semmi? Ez… Hogy lehet ez? A toll zajosan gurul végig az asztallapon, majd a földre zuhan. Csend van a teremben. Miért olyan rémült a többiek arca? Vagy nem is rémült? Én már ezt sem látom tisztán. Csak hogy Ildikó néni arca annyira szomorú. Mint amikor elvesznek valakitől egy ajándékot, hogy az mégsem az övé. Megfogja a kendőt, és elteszi a táskájába. Vége a varázslatnak, suttogja. Én meg arra gondolok, ott a padban ülve, hogy már kezdem érteni az egészet, hogy egyetlen dobással ezernyi tárgyat semmisítettem meg, vele együtt pedig az összes osztálytársam képzeletét. Meg hogy korábban nem hittem volna, hogy ilyesmi lehetséges. Hogy ekkora kárt lehet okozni egy hülye tollal. Lehajtom a fejemet. Holnap jóvá teszem. Ezt nem mondom ki, de ahogyan Ildikó nénire nézek, talán látja a szememben. Legalábbis remélem.

Mesemondó | Horgas Judit

Kapcsolódó segédanyagok: