JOBB A BIZTONSÁG

Átjöhetnél ma délután, mondja Edit nagymamája a telefonba. Edit fejében erre filmként peregni kezd, hogy mi történt a barátaival, amikor hasonló meghívást kaptak.

Piroska az erdőn átvágva látogatta meg nagymamáját, és kis híján bekebelezte a ki tudja honnan odavetődött farkas. Jancsi és Juliska is engedett a hívó szónak, kész csoda, hogy a mézeskalács házikóban történtek nem kerültek a hírekbe. Hófehérke beengedte a törpék házába gonosz mostoháját – nem kellett volna. A Kay nevű fiúcska pedig, akit csak hallomásból ismert, szintén rosszul tette, hogy a lassan lépkedő Hókirálynővel tartott.

Veszélyes a világ, a szülei is mindig ezt hajtogatják, és a tévében is mindig annyi borzalomról beszélnek.

Nem, nem, gondolja Edit, jobb a biztonság. Sajnos nem tudok ma menni, nagyi, hadarja a telefonba, tanulnom kell a holnapi dolgozatra. De videóbeszélgetést folytathatunk, ha bejelentkezel. Nagymamája egy ideig hallgat, aztán csalódottan bekapcsolja a számítógépét.

Edit és nagymamája az iskoláról, a fiúkról, a közelgő születésnapokról, az időjárásról, a süteményekről, a legújabb tehetségkutató műsorról beszélgetnek, meg a nagymama lompos és kissé savanyú szagú macskájáról, a szmogriadóról, a világ felmelegedéséről, Edit egyetemista unokatestvéréről, annak vőlegényéről, a kedvezményes fotóelőhívásról és a szinkronúszásról. Hosszan beszélnek, a nagymama a webkamera felé görnyed, arcát pixelekre bontja a rossz minőségű kép. Edit szívesen megsimogatná azt az öreg arcot.

(A folytatás a tavaszi számban olvasható)