JENŐ BÁBUVÁ VÁLTOZIK

Élt egy Jenő nevű ember, aki fejébe vette, hogy eleget volt már ember, mostantól más lesz. Mondjuk, bábu. Fából készült bábu. Jenő azért döntött így, mert csalódott az emberiségben, és ha egyszer elhatározott valamit, addig nem nyugodott, míg véghez nem vitte.

Gyerekkorában olvasott egy báburól szóló könyvet. Pinokkiónak hívták a bábut, és mindenáron igazi gyerek akart lenni. Csakhogy ez a fabáb sokszor füllentett, olykor kimondottan hazudott is, és ilyenkor megnyúlt az orra. Így minden hazugsággal távolabb került attól, hogy ember lehessen.

No, gondolta Jenő, ha a hazugságról leszokás segítette a bábut, hogy egy nap igazi kisfiúként ébredjen, akkor csupán fel kell hagynia az igazmondással, és belőle meg bábu lesz. De hogyan kezdje el? Kinek és mit hazudjon? Ha minél gyorsabban át akar változni, biztosan nem elég egy ártatlan füllentés, színezés, tódítás, nagyot mondás – rosszindulatú hazugságra van szükség.

Ahogy így töprengett, szembe jött vele az utcán egy világszép lány, Zsoldoss-Katona Béla menyasszonya. Jenő összeszedte minden bátorságát, és köszönés nélkül, nagy hetykén odavetette a lánynak:

– Hallod-e? A Béla már mást szeret!

– Tudom, megírta levélben – mondta a lány, azzal sírva fakadt.

Hűha! Erre nem számított Jenő. Hazudni akart, mégis igazat mondott. Bár vaskosan tapintatlan volt, emlékezete szerint ilyesmiért nem járt büntetés a Pinokkióról szóló könyvben. Na, majd a következő próbálkozása sikerrel jár! Hanem most már nemcsak gonosz, hanem rémületes lesz, amit mond!

Kis gondolkodás után felhívta a tűzoltókat, hogy kigyulladt a Tortási Cukrászda. Mit kigyulladt, lángokban áll! A tűzoltó diszpécser azt mondta, tüstént intézkedik. Jenő zsebre vágta a kezét, és fütyörészve elindult a cukrászda felé, hogy megtekintse művét.

(A folytatás a téli számban olvasható)