JÁTÉKOS EMBEREK – EMBERI JÁTÉKOK
Bizonyára tudjátok, hogy a Földet lakó legfejlettebb élőlény jelenleg a gondolkodó ember, latin nevén homo sapiens (ejtsd: homo szapiensz). Huizinga (ejtsd: höjzinga) holland történetfilozófus azonban a homo ludensnek (ejtsd: lúdensz), játszónak, játékosnak nevezett emberről írt. Szerinte civilizációnkat, kultúránkat, művészetünket az emberiség játékos ösztöne hozta létre.
Elnézve a bábok és bábjátékok hallatlan népszerűségét, hajlamosak vagyunk hinni elméletének. Az élettelen figurák megelevenedése a mítoszok és a művészet visszatérő eleme, az emberkéz alkotta bábok pedig képesek mindent eljátszani, a véghetetlen képzelet legcsodásabb teremtményeit és történeteit. Napkelettől Napnyugatig, az őskortól napjainkig bábozik az emberiség apraja-nagyja.
A kisbabák elbűvölten nézegetik ujjaikat, a hús-vér bábukat, és már akkor bevésődik agyukba a nagyanyáik hangján megszólaló régi mondóka: Ez elment vadászni, ez meglőtte, ez hazavitte…, amikor még beszélni sem tudnak.
A játékos ember azonban nem érte be az ujjakkal. Bábukat formált fából, bőrből, agyagból, textilből, és kesztyűként kezére húzta őket, vagy pálcákkal emelgette, zsinórral mozgatta tagjaikat. Megszülettek a bábszínházak halhatatlan hősei: az olasz Pulcinello (ejtsd: pulcsinelló), az angol Punch (ejtsd: páncs), az orosz Petruska, a cseh Kasparek, a magyar Vitéz László és Paprika Jancsi, valamint mesekönyvekben szereplő társaik: Pinokkió, Dugó Dani, Süsü, a sárkány és még sokan mások.
A magyar bábjátszás a középkorban kezdődött a templomi bábtáncoltató betlehemekkel. Szereplőiket: Máriát a Kisjézussal, Józsefet, az angyalokat, pásztorokat, a Háromkirályokat, Heródest az oltárra helyezett istállóban alulról, síneken mozgatták. A szakrális (= vallási, szent), Jézus születésének körülményeit bemutató játékból fejlődött ki az élő szereplős, világias részleteket is tartalmazó betlehemezés.
A homo ludens nemcsak bábszínpadokon élte ki játékos ösztöneit. Az ókori népek mozgatható fejű és kezű istenszobrai és a kerekeken guruló trójai faló tulajdonképpen bábok voltak, mint a középkori prágai zsidónegyed legendájában életre kelő, ijesztő agyagóriás, a Gólem. Megelevenedett báb Bartók táncjátékának fából faragott királyfija; bábok a sakkjáték régi csaták emlékét idéző figurái, és ükapáink parányi ólomkatonái is azok, amelyekkel akár híres ütközeteket is el lehetett játszani.
(A folytatás a téli számban olvasható)