VILÁGOK VIRÁGAI
Már a dinoszauruszok korában, 120–130 millió esztendeje megjelentek virágok a Földön. Levelük-szirmuk legrégibb lenyomatait a földtörténeti kréta időszak kőzetei őrzik. Maradványaik megkövesedett gyantába, borostyánkőbe zárva is virulnak.
Emberré válásunk nemcsak hatalmas fenyők, gyertyánok, füzek, páfrányok, hanem liliom- és tulipánfák alatt, vízi liliomok és rózsafélék között ment végbe. Mintha erről az édenkerti környezetről szólna a Nem anyától lettél, rózsafán termettél… kezdetű népdalunk.
Nemcsak szépek a virágok, hasznosak is. Táplálnak, fűszereznek, gyógyítanak, illatoznak, színeznek, témát adnak a művészeteknek és támogatják a tudományt. Virágporuk vizsgálata segít az ősrégészeti leletek kormeghatározásában.
Bár törékenyek, a régmúlt virágai nyomot hagytak maguk után. Maradványaikat (szarkaláb-, pipacs- és violafüzéreket) épp úgy megtalálták a több ezer éves egyiptomi múmiák koporsójában, mint a nők karkötője alá, férfiak övcsatja mellé tűzve a Kaposvár melletti honfoglalás kori avar sírokban.
Lepréselt virágok hullanak ki napjainkban is a régi családi levelekből, ima- és emlékkönyvekből. Van ibolyám, amit boszniai lövészárokból küldött nagyanyámnak fivére, az I. világháború katonája. Őrzök porladó szegfűt hatvan éve kötött esküvői csokorból, elszáradt őszirózsát anyám halotti koszorújából, kifakult nefelejcset egy hajdani szerelmeslevélből.
Képükkel is üzennek a múltból a múltról. Óegyiptomi sírkamrák faláról papirusznád-rengetegek legyező formájú virágai integetnek le ránk. Lótusz, az örök élet és a feledés szimbóluma virágzik a halaktól nyüzsgő Nílus vizén. Kréta szigetén, a knósszoszi palota romfalain is virágok szökkennek szárba. Folyosóján liliomok közt sétál egy ifjú herceg. Virágok nyílnak a görög vázákra festett alvilági jelenetekben, és a Vezúv kitörésekor, az 1. században elpusztult római nyaralóvárosok falfestményein is. Az egyik legszebb, Stabiae-ből (ejtsd: sztabié) származótöredéken zöld réten sárga ruhában sétál Flóra, a virágzás istennője. Liliomot szed ő is a karján tartott kancsóba. Az ókori görög alvilág, Hádész folyóinak partján fehér aszfodéloszok illatoznak diadalmaskodva az elmúláson. Mai utódaik, a királyné gyertyái védett növények a Dunántúl nyugati részén.
A virágok nem pusztán szépségük miatt jelennek meg az ősi mítoszokban, a tavaszt ünneplő, termékenységvarázsló mágikus szertartásokban, az ó- és újabb kori művészetben. Valójában földi létünk szimbólumai. Reggel virágzik, este elszárad, zengi a bibliai zsoltár, és
Petőfi versében elhull a virág, eliramlik az élet. Weöres Sándor hold- és csillaglepte, köves-szeles úton (vagyis kozmikus térben, ég és föld között) altatja virággyermekeit: Csíjja csicsijja rózsa, csicsijja mályva…
Virág szavunk a legrégibb ősmagyar szókincs része. A fényt jelentő világ-ból, világosság-ból szóhasadással keletkezett. Életünk színterét, a földkerekséget szintén világnak nevezzük. Ezt a három fogalmat köti csokorba a 13. századi Ómagyar Mária-siralom, legelső verses nyelvemlékünk: Világ világa, virágnak virága… szólítja megkínzott szent fiát, Jézust a gyászoló Szűz Mária.
Szerelmes, párosító népdalainkban általános a virágom megszólítás. Rózsám, violám, hívogatja, kérleli örvendezve vagy keseregve a lányt a legény. Szintén középkori, vitázó irodalmi műfajból származnak a Virágok vetélkedése népdal-változatai. A nyári napfordulóhoz kötődő szentiváni tűzugráskor a Zobor-vidéken ezekkel énekelték össze a párokat. Búzavirág, szőlővirág és rózsavirág követeli magának az elsőbbséget bennük. Szebb vagyok, jobb vagyok annyiból náladnál…, kérkednek, de mindegyikük párra lel a refrén tanúsága szerint: Virágom véled elmegyek, virágom tőled el sem maradok.
Népi díszítőművészetünkben mindent elborítanak az ókori eredetű, a világ teljességét kifejező kerek rozetták; az egy tőből fakadó, ágaikon napot, holdat tartó, csúcsukon tulipánnal ékes élet– vagy világfák; a vázából kinövő csokrok, a leveles-virágos koszorúk és indák.
Pásztorfaragásokon, faragott, festett parasztbútorokon, református templomok kazettás famennyezetén, szőtteseken, hímzéseken, mázas cserépedényeken virulnak. Szobámban is virágzanak az öreganyám öreganyjától, ükanyámtól örökölt 19. századi tékán (faliszekrényen). Helyi asztalosok műhelyében készült, jellegzetes makói stílusban: ajtaján cinóbervörös alapon antik vázából kinövő, életfává terebélyesedő tarka csokorral: a múlt virágaival.
Szétszórt magvaikban csírázik a jövő.