MAKÓI TALICSKA
Hogy híjják nálatok a talicskát?
Nálunk nem híjják, hanem tojják.
(Makói találós kérdés)
Amikor több százezer esztendeje ősember elődünk (nevezzük Samunak) nekiveselkedett, hogy felemelje a barlangja előtt útban lévő követ, majd beleszakadt az erőlködésbe, de meg se bírta moccantani. Mérgében rugdosni kezdte, ám csak a lábujjai zúzódtak össze. Végül fölkapott egy karvastagságú ágat, és dühödten döfködte a szikladarabot. Az ág lehasadt vége megcsúszott a kő oldalán, és aláékelődött. Samu fáradtan rátámaszkodott a ferdén kiálló rúdra, ami ettől lefelé billent, földben lévő alsó része pedig megemelkedve kifordította helyéből a kőtömböt.
Így történhetett, hogy Samu tudtán kívül fölfedezte az egyszerű gépet! Mondhatnánk, hogy az az ág volt az első emelő a világon, ami megsokszorozta az emberi erőt.
Csakhogy Samunak fogalma sem volt az esemény jelentőségéről.
Vajon hányszor, tíz- vagy százezerszer kellett megismétlődni az ilyesféle eseteknek, mire a véletlenből felismerés, majd szándék, végül tett lett? Mennyien töprengtek és dolgoztak az emelő- és lejtőtípusú eszközök, csigák, ékek, csavarok feltalálásán és tökéletesítésén, amivel megalapozták mai civilizációnkat? Hiszen ezek az egyszerű gépek tették lehetővé az ó- majd középkori építészet csodáinak megalkotását. Kutak, csatornarendszerek, malmok, járművek, szövő- és hadigépek, szerszámok, bonyolult szerkezetek készültek felhasználásukkal.
Az ókori egyiptomiak a piramisok építésénél alkalmazták a lejtőt, a csúszkát, az éket és az emelőt. Tonnás köveket mozgattak segítségükkel, és vízemelővel – a gémeskút ősével –, majd szivattyúval öntözték földjeiket.
Ez utóbbit (a hengerben forgatott csavarorsót) az egyik legnagyobb görög tudósról nevezték el.
A Kr. előtti 3. században élt Arkhimédész nevéhez számos más felfedezés is fűződik. Az arkhimédészi csigasor például rendkívüli terhek vontatására volt alkalmas. Több mozgó és egy állócsigából álló gépezetével Arkhimédész könnyedén elhúzott a szárazföldön egy felszerelt hadihajót.
Ma, az okostelefonok, számítógépek, reaktorok, űrhajók, műholdak korában is nélkülözhetetlenek az olyan emberi erővel működtetett egyszerű eszközök, mint a feszítővas, ásó, fejsze vagy a targonca. A sörnyitó, mérleg, olló is az emelő elvén működik, a mindenütt előforduló csavarok pedig egy henger oldalába vágott lejtők.
Elődeink életében fontos szerepet játszott több más egyszerű gép is, amelyekkel már csak múzeumokban, könyvekben találkozhatunk.
Ösztövér kutágas hórihorgas gémmel / Mélyen néz a kútba s benne vizet kémel, írja le Arany János a pusztában álló gémeskutat, ami valójában kétkarú emelő.
Gyerekkoromban, a múlt század közepén anyám a nyári hőségben még az udvari gémeskút vizében hűtötte a tízkilós görögdinnyéket, s uzsonnára oly könnyedén húzott föl egyet-egyet az ágason billegő gémre erősített, ostoron lógó vödörben, mintha üres volna.
Egyszerű gép volt városom hajdani teherhordó eszköze is. A makói vagy makai talicska is az egykarú emelő elvén működő, kerekes targoncaféle. Ládás típusa a 17. század végétől honosodott meg a török hódoltság után újratelepült Makón, ahol mindent talicskával visznek, még a vizes kantákat is a Marosnál abba rakják.
A 19. században a hagymatermesztés elterjedésével vált általánossá. A kishagymások, akiknek nem volt szekerük-lovuk, és gyalog jártak a várostól messze eső földjeiket művelni, talicskán vitték ki a vetőmagot, a dughagymát, és a termést is azon hordták haza.
Makón a múlt század derekáig majd minden háznál volt talicska. Néhol többet is használtak. Száz éve, amikor a bicikli kezdte felváltani, még mindig tízezer körül volt a számuk. Nyomdász nagyapám a munkából hazaérve talicskával loholt a szőlőbe krumplit rakni, babot, borsót, gyümölcsöt hazahozni. Talicskával járt nagyanyám is a piacra tömött kacsát, ringlószilvát eladni, és tejfelt, túrót, vajat venni, mint minden szomszédjuk. Sokan abban vitték magukkal a kisgyereket, ha nem tudták kire hagyni. Azon szállították a beteget az orvoshoz, tolták haza a részeget. Még koporsóvivésre is használták, utoljára
a második világháború alatt.
Gyerekkorunkban öcsémmel nem a vekker csörgésére ébredtünk, hanem az ablakunk alatt vonuló talicskák zörgésére. Még ma is hallom néha álmomban a kerekek nyiszorgását.