KUTYA MELEG  

Hiába légkondicionálás, központi fűtés, hőszigetelt falak, a természettől nem tud elszakadni az ember, mi is az időjárás köldökzsinórján függünk. Elég kinézni az ablakon, hogy lássuk, milyen az idő, s ha kilépünk az ajtón, a bőrünkön is érezzük. Nem csoda, ha érdekel minket. Beszélünk, írunk, vitatkozunk róla; időjárás jelentést hallgatunk; az interneten a Meteorológiai Szolgálat és az Időkép portáljait böngésszük.

Az első fennmaradt időjárási adatot úgy kilenc és fél évszázada vetették papírra, és azóta számtalan megfigyelést rögzítettek. Thököly Imre, a kuruc vezér például naponta leírta észleléseit a 17. század végén. Azóta is sokan követik példáját. Régi kalendáriumokban gyakran találhatók beírások, és alig van olyan egykori feljegyzés – levél, napló, imádságos könyv, számadás, helytörténeti munka –, amelyben ne találnánk időjárásra utaló megállapításokat. Nagy szárazság volt ebben a’ hónapban, írta júniushoz egy 1841-es Nemzeti Kalendáriom ismeretlen tulajdonosa. Júliusban hallatlan volt a’ hőség, 18-án volt a meleg 35 foknyi a hévmérőn Kecskeméten. Pesten volt 38 gradus (fok), aminőre a legidősebb emberek sem emlékeznek. Augusztusban ismét szárazság uralkodott, és nagy melegség volt még szeptemberben is. Más esztendőkben május végéig nem olvadt el a hó, esős és hűvös volt a nyár, megint máskor februárban kivirágoztak a gyümölcsfák.

évezredes tapasztalatok

Az időjárás mindig változékony volt a Kárpát-medencében, de azért műszerek és műholdak nélkül is sok törvényszerűséget fölfedeztek. Az apákról fiúkra szálló, jeles napokhoz kötött időjárási regulák (a latin eredetű szó jelentése törvény, szabály) évezredes tapasztalatokból szűrődtek le. A legismertebb a nyár eleji, Medárd napi esőzésekre vonatkozik, a meteorológiai jelentések ma is hivatkoznak rá. Első írásos említése 16. századi. Egy németújvári kolostorban talált imakönyvbe jegyezték be, hogy az ottani parasztok szerint ha e napon esik, a következő negyven napon is esni fog. A szabály fordítva is igaz: Medárdus napja, ha tiszta, nem jő a rossz idő vissza. A júniusi-júliusi esőzések oka, hogy ekkor válik uralkodóvá a hűvösebb óceán felől a melegebb európai kontinensre áramló párás nyugati szél, a mérsékelt övi monszun. Ha elmarad, pusztító szárazság, aszály következik.

Július második fele és augusztus az igazi forróság ideje. A kánikula is latin eredetű szó, kis kutyát jelent, és egyben az égbolt legfényesebb csillagát, a Szíriuszt a Nagy Kutya csillagképben. A Szíriusz az ókori Rómában nyár közepén egyszerre kelt a nappal, az akkori csillagászok ezért hitték, hogy a nyári hőséget a Canicula okozza. Ezért mondjuk ma is: kutya meleg van.

ijesztgették a hőséget

Nevezetes nyári nap Illés próféta névünnepe is (július 20.). Életét a Biblia szerint lángok kísérték végig. Mennyei jel – égből hulló tűz – bizonyította igazát, ellenségeit tűz pusztította el, és végül tüzes szekér ragadta fel a mennybe. Napját zivatarhozóként emlegetjük. Ezen a napon tilos volt a munka. A gazdák és a pásztorok nem mentek ki a határba, mert úgy tartották, mennykő csap abba, aki ilyenkor a földeken dolgozik. A néphit szerint aznap mindig esik. Jaj neköd kánikula, ha Illés próféta a nyakadat mögmossa!, ijesztgették a hőséget. Zivatarkor Illés zengette az eget, csatázott, hajgálódott az Illés; abroncsolta a hordókat, ostorát pattogtatta, Csíkdelnén a szekere zörgött, Gyeviben a Sátánnal viaskodott.

Illést Jakab követi a naptárban (július 24.), kinek régi nagy tiszteletéből mára csupán néhány népi szabály maradt. A zabot ekkorra le kell aratni, különben Jakab lova kitiporja. Ha aznap északról fúj a szél, hideg telünk lesz, és ha „virágzik a hó”, vagyis fehér felhők borítják az eget, havas télre számíthatunk.

Bertalannal (augusztus 24.) véget ér a kánikula évada. Egy latin mondás szerint Magdolna (július 22.) kezdi,Bertalan végét veti a hőségnek. Az augusztus utolján rendszerint beköszöntő lehűlés már a következő évszak hírnöke. S ha vissza is tér még a nappali meleg, innentől az őszi tücsök átható, egyhangú dalai töltik be a hűvösödő éjszakát.

kép | vecteezy.com