ISTENEK, HŐSÖK, FÖLDÖNKÍVÜLIEK ÉS A VILÁGEGYETEM

Vajon mi, emberek egyedül vagyunk a világ-egyetemben? Ezen már sokan gondolkodtak. Korábban úgy hitték, a világmindenség központja a Föld. Az elképzelést geocentrikus világképnek hívjuk (görögül gé azt jelenti: föld), az ókori görög filozófus, Anaximandrosz nevéhez fűződik, aki szerint a Föld henger alakú és egy tűzóceánban lebeg. Később Püthagoraszés követői már többé-kevésbé biztosak voltak benne, hogy a Föld gömb alakú.

Héraklész és Atlasz

Az antik görögök minden természeti jelenségre találtak magyarázatot. A villámlást a főisten, Zeusz haragjának tulajdonították. Az égboltot a titánok leszármazottja, Atlasz tartotta az emberek feje fölött. Szegény Atlasz, nagyon unatkozhatott. Egyszer a hős Héraklész, aki tizenkét nehéz próbán esett át, felkereste, hogy segítsen neki megszerezni Héra istennő elrejtett almáit. Héraklész addigra már legyőzött mitikus oroszlánokat, megszelídített vadkanokat, elfogott szarvasokat, sőt, még istállót is takarított. Ennek ellenére átvette Atlasztól az égboltot, amíg ő az almákért ment. Atlasznak azonban esze ágában sem volt újra munkába állni. Vajon hogyan csalta vissza Héraklész Atlaszt, hogy tartsa tovább az eget? Mit ajánlhatott neki? Ha beírod az internetes böngészőbe, hogy „Atlasz (titán)” választ kaphatsz rá!

Sok-sok évvel Anaximandrosz és Püthagorasz után egy lengyel csillagász, Nikolausz Kopernikusz 1514-ben úgy vélte, a Nap a világmindenség középpontja. Az ő elméletét heliocentrikus világképnek hívjuk (görögül a ’Nap’ héliosz). Sokáig nem vették komolyan, mert az emberek és az egyház szerette volna, ha az ember lakta Föld marad a középpont.

Ma úgy tudjuk, a világmindenség hatalmas robbanás következtében keletkezett úgy 13,8 milliárd évvel ezelőtt. Egy belga pap, Georges Édouard Lemaître (ejtsd: zsorzs éduár lömetr) írta le, hogy az anyag szétvált, majd térben és időben összerendeződött, millió és millió galaxist hozva létre, amelyek távolodnak egymástól. Ez az elmélet megmagyarázza az univerzum működését, és arra is lehetőséget ad, hogy rengeteg fantázialénnyel töltsük meg. 1982-ben E. T. (ejtsd: ítí), a földönkívüli lett egy népszerű film hőse. A történet szerint megtanulta az angol nyelvet, és barátságot kötött egy embergyerekkel.

A földi élet szén- és vízalapú. Ez azt jelenti, hogy ez a két anyag nélkülözhetetlen az élethez. De elképzelhető, hogy máshol más módon szerveződik az élet. Vajon milyen élőlények alakulhatnak ki más anyagokból, gőzökből, gázokból? Milyen lehet egy űrlény, aki pusztán energiából áll? Hogyan lépnél vele kapcsolatba?

(A folytatás a nyári számban olvasható)