A VISZKETŐ JÁRDA
Volt egyszer egy járda, ami virágos rét akart lenni. Csakhogy járda volt: kemény, betonból készült, merev felület, amiből semmiféle növény nem tud kinőni. A járda azt tette, amit a járdák általában, azaz semmit. Csak elviselte, hogy emberek mászkálnak rajta naphosszat.
Egy tavaszi napon, talán a napfény csiklandozásának köszönhetően, a járda valami furcsa viszketést érzett. Eleinte tetszett neki a különös bizsergés, de egy idő után egyre inkább zavarta. És egyre inkább viszketett itt is, ott is. Szörnyű a járdák sorsa, mert kéz híján nem tudnak vakarózni. Hősünk azonban makacsul próbálkozott: húzódott, nyújtózkodott minden irányban.
Hosszas küzdelem után hirtelen különös érzés áradt szét benne, és a viszketés egy csapásra megszűnt. Mi történt? A járda megrepedt, éppen ott, ahol a legjobban viszketett. Képzelhetitek, milyen megkönnyebbülés volt ez számára.
És láss csodát, a repedésből hamarosan kibújt egy fűszál. A járda örömében legszívesebben kiszaladt volna a világból, és minden bizonnyal meg is teszi, ha lett volna lába.
Ezután mást se csinált naphosszat, mint a növekvő fűszálban gyönyörködött, közben nyújtózkodott, húzódzkodott, kepeszkedett és gebeszkedett.
A repedés pedig szép lassan, fokozatosan minden irányban tovább nőtt. Sorra jelentek meg az újabb és újabb fűszálak, és hamarosan már valódi fűcsomók burjánzottak itt is, ott is. A járda soha nem felejti el a napot, amikor a repedésben gyönyörű százszorszép ütötte fel a fejét. A virág valósággal tündökölt a zöldellő fűben, a járda pedig soha nem volt ilyen boldog.Végigtekintett önmagán, és megállapította, hogy ha virágos rétre egyelőre nem is hasonlít, már emlékeztet egy gyomos udvarra. Aki akkoriban arra járt, málladozó járdát láthatott, amint büszkén feszít, domborodik a napsütésben.
Egy nap narancssárga ruhás emberek érkeztek. A járda rémülten nézte végig, hogyan kaszálják, vágják, sarlózzák ki repedései közül a növényeket, aztán érezte, amint repedései megtelnek friss, forró betonnal. Hamarosan kénytelen volt megállapítani, hogy majdnem ugyanolyan keménnyé vált, mint élete legelején. Nekiállt nyújtózkodni.