ILLATÖZÖN, SZAGORKÁN

Nemcsak orkánszerű szél vagy hangorkán létezik: szagok és illatok is érhetnek minket mindent elsöprő orkán formájában. S ezek forrásai nemcsak a sütőben piruló sütemények vagy húsok lehetnek, hanem a természetben élő vagy a lakásban tartott növények, elsősorban azok virágai. A virág illata lehet szerényen finom, mint az ibolyáé vagy a rózsáé, lehet kellemes, de erőteljesebb, messzebbre ható, mint a hársé, az akácé vagy a jácinté. Talán előfordult már veletek, hogy egy kiránduláson hirtelen megütötte az orrotokat valami nagyon erős illat. S ha körülnéztetek, tapasztalhattátok, hogy az illat forrása bizonyos növények egy csoportja. Lehetett például az Alföldön többfelé, sőt egyes városi parkokban is előforduló keskenylevelű ezüstfa, melynek apró sárga virágai erős, szinte émelyítő illatot árasztanak. A szobanövények közt ilyen például a viaszvirág, ami gyorsan növő kúszónövény, mézesen édes illatú virágokkal. Egyes liliomfajok virágai kellemetlenül erősen édes illatúak, annyira, hogy aki érzékeny rá, nem tudja hosszan elviselni.

Miért termelnek bármilyen illat- vagy szaganyagokat a növények virágai? Azért, hogy a beporzó rovarokat magukhoz csalogassák, s így segítsék saját szaporodásukat, elterjedésüket. Ha a beporzás megtörtént, legtöbbször az illatozás is megszűnik.

A fűszernövények, például a kakukkfű, majoránna, bazsalikom, zsálya, tárkony, kapor, menta éppen azért alkalmasak ételeink ízesítésére, mert levelüket, hajtásukat megtörve, megdörzsölve jellegzetes illatanyagaikkal sajátos, erőteljes aromát adnak.

(A folytatás a téli számban olvasható.)