IDŐKAPSZULA

Ami megtörténik velünk vagy amit képzelünk, amiről gondolkodunk, emlékként megmaradhat bennünk. A tárgyak, az épített környezet, a műemlékek is őrzik közös történetünket. Az épületeket (néhány kivétellel) ott találod, ahová egykor építették azokat, a kisebb tárgyakat múzeumokban keresheted.

Az „idő vasfoga” azonban mindent kikezd, az épületeket és a múzeumi tárgyakat is. S mert öregednek, pusztulnak, időről időre felújításra szorulnak. Ezt a munkát végzik a restaurátorok. Ahányféle anyagból vannak az emlékek, annyiféle restaurátor dolgozik velük, van festő-restaurátor, fa-restaurátor, textil-restaurátor, üveg-restaurátor, fém-restaurátor, papír-restaurátor és így tovább. Én kőből faragott emlékeket, kőszobrokat, kő ajtó- és ablakkereteket, egyéb épületdíszeket restaurálok.

Hallottatok már az „időkapszulákról”? Ezek olyan papírra írt szövegek, amelyeket műemlékekben rejtettek el a készítők, hogy üzenjenek az utókornak. Rögzítik, hogy kik, mikor és miért állították azt az emléket.

2011-ben fém-restaurátor kollégákkal, daru segítségével, leemeltük Gödöllőn Erzsébet királynő (Sissy) bronzszobrát a kőtalapzatról, és a szobor üregében találtunk egy fémburokba zárt időkapszulát.

Hiába csomagolták be elődeink akkori tudásuk szerint gondosan a papírt, még nem volt műanyag, nem lehetett légmentesen (hermetikusan) zárni, ezért a kapszulát alaposan megtépázta az idő, papír-restaurátornak kellett rendbe hozni. A képen a restaurálás előtti állapotot láthatjátok.

A Rác Fürdőben magam is elhelyeztem egy időkapszulát, a Liget folyóirat egy számát csomagoltam be nejlonba és tettem a török fürdő egyik újraépített (rekonstruált) részébe. Ha sok-sok év múlva újra felújítják a fürdőt és megtalálják az én időkapszulámat, tudni fogják, hogy a rekonstrukciót melyik év, melyik hónapjában végeztük.

(A folytatás az őszi számban olvasható)