HOVÁ VEZET A METRÓTÉRKÉP?
Ha Budapesten vagy a világ nagyvárosaiban egy idegen metróra száll, a színes ábrát tanulmányozza, amelyről valamennyi vonal valamennyi állomása és az összes átszállási lehetőség leolvasható. Párizs, Moszkva, New York (ejtsd: nyújork) tucatnyi metróvonala, akár több száz megállója mind-mind ráfér, és az elrendezés minden esetben szinte ugyanolyan.
A metrótérkép egykori feltalálója és tervezője, Harry Beck (ejtsd: herri bekk) úgy eltalálta az arányokat, a formát, a színeket, hogy azóta sincs szükség jobbra, ugyanazt az egykori változatot tökéletesítgetik.
Pedig 1931-ben, amikor ez az ábrázolásforma megszületett Londonban, még nem hitt benne senki, legfőképp a metrótársaság vezetői. Érezték, hogy a régi típusú térképek már alkalmatlanok az egyre bővülő vonalhálózat követésére. Azok ugyanis a régi utcatérképeket követték, a megállókat jól ismert utakhoz, nagy középületekhez, terekhez, parkokhoz igazítva tüntették fel. Először a távolságarányokat alakították át, hogy a belvárosi részek (ahol sűrűbb a vonalak „szövése”) jobban kivehetők legyenek. A külső területeket így egyszerűsíteni lehetett. A fekete-fehér, az állomások rossz világítása miatt nehezen olvasható, bonyolult, még kihajtható formában is nehézkes térképektől egy konok és bátor újítónak köszönhetően szabadultunk meg.
Harry Beck műszaki rajzoló volt, és mielőtt a londoni metrónál dolgozott, felismerte, hogy el lehet szakadni a hagyományos térképformától. Az igazán fontos tudnivaló a megállónév, az átszállási pont, és hogy a két lehetséges utazási irány közül melyiket kell választani. Így a régi térképről egyedül a Temze folyót hagyta meg, ami a térbeli eligazodást szolgálta, minden mást eltüntetett vagy leegyszerűsített. A valódi térbeli viszonyokkal nem törődve kizárólag vízszintes, függőleges és 45 fokban megtörő egyenesekkel jelölte az egyes vonalakat, és ő vezette be, hogy ezeket különböző színekkel jelöljék. Később még sok apró tökéletesítésre volt szükség, de amikor 1933-ban, két év huzavona után megjelentek az első Beck-féle térképek, pillanatok alatt közel egymillió darab fogyott belőlük.
(A folytatás a tavaszi számban olvasható)