Hollós Máté

A KIRÁLYNŐ ÁTKA

A KIRÁLYNŐ ÁTKA

Mozart (ejtsd: mócárt) egyik leghíresebb operájában, a Varázsfuvolában súlyos átkot hallunk. Az Éj királynője zúdítja leányára, Paminára, amikor az védelmezi a tekintélyes, jóakaratú papot, Sarastrót (ejtsd: szarasztró). Az Éj királynője esküdt ellensége Sarastrónak, aki korábban elraboltatta Paminát.

„Pokoli lánggal ég a bosszú bennem” – dörgi a királynő. Talán furcsán hangzik, hogy a legmagasabb női hangról, a szopránról írom, hogy dörgi, de a gyűlölet hangulatát ez az ige fejezi ki leginkább. E szavakat még a szöveg költői műfordításából idéztem, a továbbiakat már saját nyersfordításomban, hogy a pontos tartalom álljon előttünk: „Halál és kétség lángjai fonnak körbe. Ha Sarastro nem érzi miattad a halál fájdalmát, nem vagy többé a lányom. Légy örökre kitaszítva, elhagyva, tönkretéve, szűnjön meg kötődésed a természethez, ha nem te ölöd meg. Halljátok meg, istenek a bosszút, az anya esküjét!”

Vajon dúrban vagy mollban átkoz a királynő? A dúr keményet, a moll lágyat jelent, de ez csak a hangnem szerkezetére utal. Az Éj királynője sötét, mogorva megszólalásának erőszakossága azonnal érezhető, mert a lefelé hajló moll dallamot egyre magasabb hangokról indítja. Mintha mind magasabbra emelnénk a kalapácsot, hogy nagyobbat sújtsunk vele. Méghozzá d-mollban, ami Mozart zenéjében gyakran hordoz drámaiságot. A halál és kétség lángjait olyan hangzat kelti életre, amelyet akkor már közel kétszáz éve a balsejtelmű hangulat festésére használtak a zeneszerzők, tehát még ha nem is értjük a szöveget, a zene jelzésrendszeréből tudjuk: feszültségre utal. Kiderülni látszik az ég: a d-mollal párhuzamos F-dúr megnyugvást hoz, de csak egy pillanatra, mert a fájdalom szó nagy hangköz-felugrással üt meg.

Egy opera szövege különbözik a színdarabétól. Ha a Varázsfuvola prózai színmű volna, az Éj királynője gyorsan, lassan, hangosan vagy csak sziszegve azt mondaná: nem vagy többé a lányom. De mivel énekben szólal meg, a zene által megkívánt idő miatt, zenei kifejezésben ezt így halljuk: nem leszel többé a lányom; nem leszel az én; az én lányom többé soha; a lányom többé soha; nem leszel a lányom többé soha! Az operaírás nem csupán dallamokká formálja és akkordokkal kíséri egy színmű szövegét, hanem zenévé alakítja a szöveg jelentését, a szereplők lelkét, gondolatait is.

A királynő átkának szavait idézve egy fontos részlet kimaradt. Az utolsó nem leszel előtt ugyanis nyolc ütemen át nincs szöveg, mégis énekel a királynő. Nagyon magas hangokat ismételget, amelyeknek mindig rövid, gyors, indulatos morgást kifejező dallammal rohan neki, majd a rövid, szúrt, magas, ismételt hangok után még magasabbra tör föl. Ezt nehéz előadni, nagyon virtuóz mutatvány, tehát az énekesnő sikerre számíthat, mégis a legtöbb esetben kívánnivalót hagy maga után. A csillogó előadás ugyan elkápráztatja a közönséget, ám nem fejezi ki a gyűlöletet.

A Légy örökre kitaszítva kezdetű átkot egyszerű oktávugrásokkal fejezi ki Mozart, de ezzel nem fékezi le az ária sebességét, hiszen a zenekaron megy tovább a folyamat. Később ismét nehéz feladat elé kerül az énekesnő: a viszonylag gyors tempóban rövid hangokon kell „egyensúlyoznia”, aztán még egyszer halljuk a virtuóz magas hangokat.

Kapcsolódó segédanyagok: