A HOLD ÉS A SZÉP ÉGTORNÁSZNŐ

Tudtátok, hogy a Hold minden este zenél? Mielőtt a Nap megmossa vörös üstökét és aludni tér, a Hold nagy levegőt vesz, szájához emeli fuvoláját, és hosszan belefúj. Halkan kezdi, hangszeréből a hangok egyenként szállnak elő. Azután összeállnak, egymásba karolnak, és közös táncukat járják az égen. Addig-addig táncolnak, keringenek, míg a szép Égtornásznő házáig érnek. A Hold ugyanis minden este szerenádot ad neki.

A szép Égtornásznő háza a Tejút mellett van, nem tudni pontosan, hol, még senki sem látta. Annyi bizonyos, hogy az ablaka mindig nyitva, és minden kora este beörvénylik rajta a dallam, amit a Hold játszik neki. Az Égtornásznő felébred, álmát fogasra akasztja, haját igazgatja, és kék estélyiben kilép a házból. Lassan lépdel a Tejúton, éjfekete haja hullámzik utána, sötétkéklik hosszú ruhája.

A Hold ekkor fürge keringőre vált, hagyja az udvarlós melódiát. Csak úgy zuhognak a hangok, mire az Égtornásznő szaporázza lépteit, haja s ruhája lobog utána. A keringő egyre gyorsul, az Égtornásznő futni kezd, felemeli kezét és ugrik, cigánykereket hány, megpördül, éjfekete haja szétterül.

(A folytatás a téli számban olvasható.)