SZERENCSEMATEK

A mesék szerencsepatkója megvéd a bajtól. Amikor a hős válaszúthoz érkezik, mindig jó irányban indul el. Ha találós kérdést kell megfejtenie, mindig eltalálja a helyes választ. A királykisasszonyok közül mindig a hozzá valót választja.

De vajon hogyan működik a szerencsepatkó?

Másképp keresi a választ a matematika és másképp a mítosz, a mese. A mese hőse vállalja a kockázatot, és leleményesen saját hasznára alakítja az események sorát. Ha nem vállalja a kockázatot, ha nem néz szembe az ismeretlennel, akkor megmarad szürkének, mint idősebb testvérei vagy a többi, korábban elbukó bajnok. A szerencsepatkó magabiztosságot kölcsönöz gazdájának, hogy elhiggye: a kicsi is legyőzheti a nagyot, ha valami annál is nagyobbra támaszkodik, abból meríti az erejét. A szeretetből, az életvágyból, a gondolat szárnyalásából.

A matematikust az érdekli, milyen jellegzetességei vannak a véletlennek, mitől és hogyan függ egy bizonytalan esemény kimenetele.

Ha nem is biztos valami, mennyire valószínű?

És milyen kapcsolatba hozható mindez a matematika legnagyobb titkával, a számokkal?

Ha valami biztosan bekövetkezik, arra azt mondjuk, 100%, azaz 100 próbálkozásból
100-szor bekövetkezik. Ezt még akkor is mondjuk, ha csak egy próbálkozás áll rendelkezésünkre, például ott állunk az üres kapu előtt a gólvonalon a labdával. Ilyen helyzetünk nem lesz többet, mégis mondhatjuk, hogy 100%-os gólhelyzet (nem pedig 1000%-os, aminek matematikai értelme nincs). Ha valami biztosan nem teljesül, az 0%, azaz 100 próbálkozásból egyszer se teljesülne. És 1000-ből, millióból se.

De a közbülső eseteket is mérni szeretnénk. Ha valami lehet, hogy teljesül, lehet, hogy nem, a köznyelvben szokás – helytelenül – azt mondani, hogy 50–50%. Esterházy Péter figurázza ki ezt a „lehet”-et egyik regényében: „Merthát mi annak a valószínűsége, hogy Napóleon fehér lovon, kirántott hallal bevágtat egy fürdőhab sistergő pamacsai közé? Tudnivaló; 50%. Mert lehet, hogy bevágtat, és lehet, hogy nem vágtat be.”

(A folytatás a téli számban olvasható)