Somfai Anna

HANGYADIMENZIÓ

HANGYADIMENZIÓ

Hóbort professzor hátradőlt, lehunyta szemét, és kedvenc képleteire koncentrált. Szerette a csendes, délutáni órákat, amikor a kertben, pihenés közben gondolkozhatott. Nem messze tőle Kristóf a fűben hasalt, körülötte szétszórva a bogarászókészlete: nagyító, csipesz és a lélegeztető lyukakkal ellátott rovargyűjtő doboz. A professzor félig leeresztett pillái mögül még látta, ahogyan fia a hangyák szerteágazó útvonalait tanulmányozza, majd lerajzolja megfigyelési naplójába. Legkisebb lánya, Lujza közben a cseresznyefa alsó ágán kuporgott, fél lábát lelógatta és elmerülten olvasott. A képletek fantasztikus felhőjéből sikítás szakította ki a professzort.

– Vidd innen azonnal!

– Csak kísérleteztem velük…

– Miféle kísérlet, amihez a lábamat használod terepnek?!

Hóbort sóhajtott, és kelletlenül kinyitotta a szemét.

– Mi folyik itt?

– Kristóf hangyákat uszított rám, hogy összecsipkedjék a lábamat.

– Nem igaz, csak a fatörzsre helyeztem át néhányat a kísérleti alanyokból!

– Neked a hangyák alanyok?

– Ha továbbra is hangosan veszekedtek, mamát is felébresztitek – vonta le a következtetést a professzor.

Mindkét gyerek elhallgatott.

– Ne haragudj, Lujzi, tényleg nem direkt volt… – szólalt meg halkabban Kristóf. – Nézzétek, milyen viccesen viselkednek, ha felemelem, és átteszem őket. Ez itt a bolyhoz vezető főútvonal. A fatörzs alig fél méterre vantőle, haáthelyezem az alanyaimat, mégis furán viselkednek: fel-alászaladgálnak, és még negyedóra múlva sem találnak vissza az útra.

– A lábamra vezető utat persze rögtön megtalálták. Egyébként, ha kisebb volnál, jobban megértenéd őket – vélte Lujza.

– Nem is tudod, mennyire igazad van, Lujzikám – lépett hozzájuk a professzor. – Szerintem pont olyan érzés nekik, mintha hirtelen egy másik dimenzióba kerültek volna.

– Viccelsz, papa?!

– Dehogy. Képzeld el, Kristóf, hogy kicsi vagy, egészen kicsi. Kisebb, mint egy hangya, kisebb, mint egy porszem, kisebb, mint egy atom. Sőt, még az atom magjánál is jóval kisebb. Ekkor óriási kéz bukkan elő, és áthelyez egy számodra váratlan irányba. Olyan irányba, aminek a létezését még csak nem is sejtetted. Ha egészen kicsivé zsugorodnál, új irányok nyílhatnának meg előtted, akár a hangyáknak a fatörzs felé, a magasságba táruló dimenzió.

– De ez csak a sci-fi filmekben van, ugye, papa…?

– Nem, a részecskegyorsítókban, sőt, a világűrben, az égitestek mozgásából megfigyelt gravitációs vonzóerő kutatásánál is keresik ezeket az új, extra dimenziókat. Például a gravitációs tér nemrégiben megfigyelt hullámait, a gravitációs hullámokat is másként érzékelnénk, ha az ismeretlen irányokban, vagyis az extra dimenziókban is elnyelődnének.

(A folytatás a nyári számban olvasható)

Kapcsolódó segédanyagok: