Victor András

HANGYA TÖMEGKÖZLEKEDÉS

HANGYA TÖMEGKÖZLEKEDÉS

Biztosan láttál már hangyaösvényt, amelyen hangyák ezrei vonulnak a földön, füvön, avaron. Többnyire mindkét irányban menetelnek, egymással szemben, néha azonban egyirányú utcaként csak az egyik irányban. Ilyenkor általában pici, fehér bábokat cipelnek. Fák kérgén is gyakran látni, hogy hangyák vonulnak föl-le.

Ha valaki durván megzavar egy hangyabolyt, például bottal feltúrja, látszólag összevissza rohangáló hangyákat láthat. De ha türelmesen figyeljük a hangyatömeg mozgását, észrevesszük, hogy nem összevissza mennek, hanem valamiféle rendszert követnek, mintha közlekedési szabályaik volnának. Például betartják a követési távolságot és megadják az elsőbbséget.

Miért indulnak el a hangyák tömegesen vándorolni? Több oka is lehet, de elsősorban élelemért. Vajon honnan tudják, merrefelé érdemes menni? Amelyik dolgozó hangya először indul el a bolyból, még nem tudja; találomra indul el valamerre. Próbálkozik. Ha talál valami ehetőt, visszatér a bolyba. Az agyában belső „térképet” őriz a megtett útról, ezért visszafelé már rövidebb útvonalon tér haza, és útja során – oda is, vissza is – szagnyomot hagy maga után. A bolyban lévő társai – látva, hogy ennivalót hozott – elindulnak a szagnyom mentén, hogy ők is élelmet szerezzenek. Mivel a szagnyom lassan veszít az erejéből, a rövidebb út szaga erősebb, mint a kacskaringós úté (hiszen frissebb), ezért egy szagelágazáshoz érve az erősebb szagjel mentén indulnak el. Ők is szagnyomot hagynak, azaz megerősítik az előző szagjelet. Így amíg van a célpontban hangyaennivaló, az oda vezető legrövidebb útnak egyre erősebb a szagjele.

A hangyák általában nem látnak jól, sőt vannak teljesen vak hangyafajok is, például a félelmetes afrikai sziafu. Vonuláskor a szagnyom a legfontosabb információ. Ha a vonuló hangyák útjába valami erős illatú anyagot szórunk, egy időre bizonytalanná válnak, mert elvesztették a vezérfonalat. De a zavaró szagforrás környékén találomra keresgélve előbb-utóbb rátalálnak a helyes útra.

Kapcsolódó segédanyagok:

    Megosztás közösségi médián

    Tahiban született 1943-ban. 1967-ben az ELTE-n végzett mint biológia-kémia tanár, 1998-ban ugyanitt szerzett neveléstudományi PhD-t. Munkahelyei: 1967–1972: Egészségügyi Szakközépiskola, 1972-1977: Országos Pedagógiai Intézet, 1977-2006: ELTE TTK Főisk. Kémia Tanszék (és jogelődjei), 1994-1996: PHARE projekt vezetője. Jelenleg nyugdíjas. Szakmai területei: a környezeti nevelés elmélete és gyakorlata; a biológia és kémia tanításának...

    Tovább a szerző oldalára