Hollós Máté

HANGORKÁN VAGY LÉLEKZET?

HANGORKÁN VAGY LÉLEKZET?

Futballmérkőzés. A lelátókon a szurkolók biztatják csapatukat. Ha sokan vannak és nagyon lelkesek, hangorkánt keltenek.

Rohamozó katonák. Be akarják venni a várost. Szuronyos puskáikat előre szegezve, ordítva közelednek, hogy akik még nem látják őket, azt higgyék, sokkal többen vannak, legyőzhetetlenül erősek. Torkukból hangorkán ered.

A hangorkán nem beszéd. A meccsen talán értjük, hogy a csapatot serkentik, éljenzik, de a sereg nem formáz érthető szavakat. Olyan, mint az oroszlán, amikor nagyra tátja a száját, és beleüvölt a levegőbe. Tudjuk, ilyenkor nem tanácsos a közelébe kerülnünk, mert könnyen megismerkedhetünk a fogaival. De az igazi hangorkán nem egy oroszlán üvöltése, hanem egy egész csapaté. Az orkán tehát a sokaság hangja. Az orkánszerű szélfúváshoz hasonlóan erős légmozgások tömegéből áll, vadul tör előre, mindent el akar fújni, maga alá akar gyűrni.

Az orkán is hangot kelt: süvölt, tombol. A hangorkán hangzavar is. Sokféle hangból áll, amelyek egyenként nem is hallatszanak. Amit az utcán hallunk, az is hangzavar. Ha csak épp belehallgatunk, nem értjük, mi szól. Itt egy villamos csikorgása hallik ki belőle, ott egy szirénázó mentőautó, itt egy ember kiáltása, ott gyereksírás. Emitt hangos reklám szófoszlánya tűnik fel, amott egy csivitelő óvodáscsoport tagjai vágnak minduntalan egymás szavába.

Ezt a hangjelenséget hívják heterofóniának. Görög eredetű szavak ezek: fónia = hangzás, hetero = sokféle. Két társa van ennek a kifejezésnek. A homofónia egyszólamúságot jelent, mint amilyen egy népdal. De homofóniának hívjuk azt is, ha egy dallamot éppen csak kísér egy hangszer: az énekelt dallam a fontos, a gitár vagy zongora csak hozzátesz hangzatokat, hogy harmóniákkal színezze a dalt. Ha több egyenrangú szólam énekel (vagy így játszanak hangszereken), annak elnevezése polifónia = többszólamúság (poli = több). Ilyen például a kánon, amikor egy dallamot más szólam(ok) megismétel(nek). Mindenki ugyanolyan fontosat énekel, a dallamhoz nem alárendelt kíséret társul.

A zenélésben is előfordul heterofónia. Például Indonéziában gyakoriak olyan együttesek, amelyek dallamjátszó ütőhangszereken ismételgetnek bizonyos ritmusú motívumokat, de ezeket nem rendezik olyan műalkotássá, mint amilyet az európai többszólamúságban – a polifóniában – ismerünk. Ezek a gamelán zenekarok (a kifejezés a jávai gamel szóból ered, melynek jelentése: kalapács, ütés, ütni) hosszan játsszák ugyanazt, vagy majdnem ugyanannak hangzót, nem emelkedik ki dallam. Noha szép a hangzás, ez az egyhangúság inkább bódulatba ejt, mint hogy figyelmet keltene. Az a célja, hogy elzsongítson, s közben a lüktetésre ráhangolva a játszók és hallgatóik közös mozgását idézze elő. Ha ennyire összehangolódik egy közösség, az már eksztázist kelthet.

(A folytatás a téli számban olvasható.)

Kapcsolódó segédanyagok: