NINCS MINDEN FÁJDALOMRA
Amikor leestem a fáról,
apa bekrémezte a lila foltjaimat.
Amikor a strandon leégett a hátam,
tejfölt kentünk rá.
Anya szerint olyan lettem,
mint a megpirult, félkész lángos.
Amikor a torkom fájt,
szopogatós gyógyszert kaptam,
amikor a hasam, kanalast.
És anya mindig azt mondta,
minden fájdalomra van orvosság.
Aztán egy nap
apa nem jött haza.
Azóta anya nagyon sokat sír,
és én is nagyon sokat sírok,
és egyikünk sem csak a sírnál.
Azóta tudom,
hogy anya tévedett.
Van olyan fájdalom,
amire nincs gyógyszer.