A SÍNEK MELLETT
Amikor vonattal megyünk Papiékhoz,
azon gondolkodom,
a sínek melletti póznák
milyen gyorsan tűnnek el.
Ha nagyon robogunk,
csíkban húznak el a szemünk előtt.
Anya szerint az élet már csak ilyen.
Minél közelebb kerül hozzánk valaki,
annál gyorsabban tűnik el.
Azt hiszem, apára gondol.
A legközelebb állt mindkettőnkhöz.
Aztán úgy eltűnt,
hogy azóta sem láttam.
Papi szerint elhúzta a csíkot.
Pont, mint a póznák.