SZERZŐDÉSEIM

Anyával pár hete szerződést kötöttünk.
Ha nem húzom a húgom haját,
vita nélkül mosok fogat,
legalább belenyalok a tökfőzelékbe,
a vécére legfeljebb egy könyvet viszek,
pontosan vezetem a leckefüzetem,
a telefonja nem csipog az értekezlet
közben, hogy megint
otthon hagytam a tornacuccom
(már amennyiben reggel
minimum háromszor figyelmeztetett):
kapok egy kiskutyát!
Mindent leírtunk egy vonalasba,
tollal, kiradírozhatatlanul,
és aláírtuk a teljes nevünket,
a helyet, a napot, a hónapot, az évet,
ahogy a felnőttek szokták.
Az utolsó pillanatban került bele,
hogy plüssel nem szúrhatja ki a szemem,
a kiskutya csakis igazi lehet.
Hogy törpe tacskó vagy bernáthegyi,
az már egyre megy!
Szóval én most teljesítem a vállalásaimat:
a húgom nem nyafog, a fogaim hófehérek.

Anya pár hete sokat hümmög.
Apa szerint valami kiskaput keres,
gondolom, hogy a kutya beférhessen rajta,
mikor a megállapodásunk lejár.
Vele, mikor végre megérkezik,
elég lesz egy szóban-ugatásban
kötött egyezség is.
Határozatlan idejű lesz és feloldhatatlan.
Nem zsúfoljuk tele feltételekkel.
Annyi áll majd benne,
hogy a szerződő felek
a barátságért barátsággal fizetnek.

Versmondó | Horgas Judit