Somfai Anna

GEKKÓK ÉS KÍSÉRTETEK

GEKKÓK ÉS KÍSÉRTETEK

Derült, nyári éjszaka volt. Hóbort professzor és gyerekei a teraszon üldögélve várták, hogy teljesen besötétedjen.

– Én már látom a Marsot!

– Nem, az a Jupiter lesz. A Mars kisebb és vöröses fényű.

– Honnan tudod, hogy bolygó egyáltalán?

– Nem látod, milyen alacsonyan helyezkedik el a látóhatár fölött?

– Éppen te mondod, Alíz, hisz még a nagy nyári háromszöget sem találod meg!

A professzor megelégelte a vitát.

– A legjobb lesz, ha megvizsgáljuk. Ki segít felállítani a távcsövet?

Hárman felugrottak, csak Lujza maradt a teraszon. Fanni a távcsövet készítette elő, Alíz a csillagászati atlaszt nézegette, Kristóf az állványt hozta és zseblámpát keresett. Egyszer csak
sikítást hallottak a terasz felől.

– Lujza! Mi történt?

– Valaki járkál a kertben. Hallottam, ahogyan motoszkál a sötétben. Mintha elszaladt volna mögöttem, de amikor hátrafordultam, senkit sem láttam.

– Biztosan szellemek, Lujzi, nem vettél észre valami halványzöld derengést? Nem érintett hideg kéz, itt, a nyakadnál…

– Maradjunk inkább csendben egy percre, hátha mi is meghalljuk – intette le Kristófot a professzor.

– Ott van, egy gyík, nézzétek!

– Dehogy gyík, gekkó – mondta Kristóf, és gyors ugrással a plafonon csüngő gekkó mellett termett, hogy rávilágítson a zseblámpával.

(A folytatás a nyári számban olvasható)

Kapcsolódó segédanyagok: