THÉSZEUSZ HAJÓJA ÉS A NAPRAFORGÓMAGOK

Testünk állandóan változik, életünk során szinte teljesen kicserélődik. Sejtjeink folyamatosan megújulnak, van, amelyik gyorsabban, mások nagyon ritkán. A hajunk egy hónap alatt közel egy centit nőhet, a bőrünkből körülbelül 50 000 hámsejtet veszítünk el percenként. A csontjainkat alkotó csontszövet teljes sejtállománya tízévente cserélődik ki. Ha a testünk folytonosan megújul, mikroszkopikus szinten változik, tulajdonképpen kik vagyunk? Hiszen az, aki egykor megszületett, illetve aki most ezt a szöveget olvassa, nem ugyanaz a személy. Vajon mi a központi mag, ami meghatároz bennünket? Van egyáltalán ilyen?

Képzelj el egy óriási magtárat, ami telis-tele van apró napraforgómagokkal! Annyi mag van ebben a magtárban, hogy nagyon sokáig tartana mindet megszámolni. Ha a hatalmas kupacból kiveszünk egyet, és átvisszük a szomszédos, még üres magtárba, az óriási kupac napraforgómag még kupac marad, igaz? Erre mindannyian rávágnánk: hát persze! Most fogjunk meg még egy napraforgómagot a kupacból, és vigyük át a másik magtárba, ahol van már egy magocska, és tegyük mellé! Az eredeti kupac még mindig kupac? Persze! Nagyon sokáig tartana egyenként áthordani a magokat, de megtehetjük. Az egyik magtárban lassan fogyni kezd a kupac, míg a másikban lassan dagad. Vajon mikor mondjuk a második raktárban lévő magokra is, hogy az már kupac? Ugyanígy az eredeti magtárból lassan fogynak a magok, de mikor nem nevezhetjük már kupacnak, ami ott maradt? Ezt a kérdést kupac-paradoxonnak hívják.

Van a kérdésnek másik változata is. Képzelj el egy régi magszállító hajót, ami a kikötőben horgonyoz! Nagyon rozoga állapotban van. Tulajdonosának, Thészeusznak azonban kevés a pénze, ezért apránként, lécről lécre újíttatja fel a bárkát. Sok-sok idő elteltével a teljes hajót kicserélik. Vajon a felújított hajó ugyanaz a hajó, amit elkezdtek átépíteni? Később kiderül, hogy a hajóács, aki Thészeusz hajóján dolgozott, titokban minden egyes lecserélt léc- és szövetdarabkát átvitt egy másik kikötőbe, és ott az eredeti darabokból apránként újra felépített egy hajót. Vajon az a hajó kié?

Jelenlegi tudásunk szerint elhalt és lecserélődött sejtjeinkből nem tudunk új embert faragni. Ha tudnánk, ő ki lenne? Vajon mi határoz meg minket, ha testünk alkotórészei kicserélődnek, mint Thészeusz hajójának darabkái? Nincs pontos válaszunk. Az első emlékünk segíthet, mert az éntudat, vagyis hogy meg tudjuk különböztetni magunkat másoktól, oda vezethető vissza. Az én első emlékem, hogy nagymamámnál cukorkát veszek le a polcról. Onnantól többé-kevésbé biztosan tudom, hogy én én vagyok. Még akkor is, ha biológiailag már nem vagyok ugyanaz az ember, aki a cukorkáért nyúlt.