FOLYÓFIÓKA

Ma mint színes üveggolyó
örvénylik az öreg folyó.
Fel-le ugrál száz gyermeke,
nem nézi, hogy zajt vernek-e
haladtában. Vonultában
csendes partok homokjában
ha ott ragad, ha ott marad
víztócsányi folyócafat,
nem keresi, nem siratja,
ilyesminek nincs divatja
folyó úrnál, ő csak hagyja.
Így is tengerbe jut a nagyja.
Így történt, hogy egy kis cseppet,
aki cseppet nagyobb kalandot sejtett
az ég kékjében, mint az árban,
a forró augusztusi nyárban
páraként lebegve az égben
egészen egy felhőig űzött.
Ám a felhő minden kósza párát lehűtött.
Történt ez pontosan délben.
S mindjárt eleredt az esernyőtlenekre leső
kérlelhetetlen augusztusi eső.