FÖLDBE GYÖKEREZVE

Ha valamitől megijedünk vagy meglepődünk, úgy érezzük, szinte földbe gyökerezett a lábunk. Szerencsére ez általában csak rövid ideig tart, ha oldódik az ijedség, a meglepetés, tovább tudunk lépni. A zöld növények többsége ezt nem teheti, mert gyökerük a földben van. A talajból így veszik fel az ásványi anyagokat és a vizet. A gyökerek támasztékot is biztosítanak testüknek, amire nagy szükség van, gondoljatok csak a vastag törzsű, magas fákra, vagy az erős szélben hajladozó búzaszálakra. Van olyan gyökér, amelyik nemcsak a tápanyagfelvételben és a növény rögzítésében játszik szerepet, hanem el is raktározza a tápanyagokat, ilyen például a retek, a sárgarépa, a cukorrépa, a cékla. A gyökér többféleképp biztosítja a kapcsolatot a föld feletti résszel.

Amikor egy mag megfelelő nedvességtartalmú földbe kerül, vizet vesz fel, megduzzad, majd kicsírázik, kis gyököcskéje növekedésnek indul lefelé a talaj levegőt is tartalmazó, nedves tereiben. Mi mindennel találkozik ezen az úton? Kerülgetnie kell apró rögöket, köveket, esetleg félretolni azokat. Találkozik más növények gyökereivel, gombák fonalaival, egysejtű szervezetekkel, de ízeltlábúak, férgek is útjába kerülhetnek. Szám szerint a legtöbben a legkisebbek, a mikroorganizmusok vannak a földben. Ha nagyon erős nagyításban megvizsgálnánk 1 gramm talajt, ezekből a parányokból százmilliókat is számlálhatnánk.

Érezted már a föld szagát eső vagy öntözés után? Ezt a sugárgombák okozzák. Nevük ellenére nem gombák, hanem baktériumok, amelyeknek fontos szerepe van a talaj életében, a szerves anyagok lebontásában.

A talaj legfelső, laza rétegében sok korhadó növényi rész van, az alatt, a humuszban rengeteg apró élőlény lakik. Mélyebben olyan réteg húzódik, ami szinte csak ásványi anyagokat tartalmaz. Az oxigén mennyisége a felszíntől lefelé csökken, és ez meghatározza, hogy oxigént igénylő vagy anélkül is életképes szervezetek élnek-e ott. Ha van elég levegő a talajban, a szerves anyagok lebontásakor szén-dioxid és víz képződik, és tápelemek válnak szabaddá, amelyeket a gyökerein át a növény fel tud venni és teste felépítéséhez hasznosítani. Bizonyos mélységen túl viszont már nincs oxigén, és ilyen körülmények közt a lebontó folyamatok termékei is mások. De a gyökerek gyakran nem hatolnak le odáig.

A földben sok szabad szemmel is látható állatka lakik. Az ugróvillásokat akár otthon is megfigyelheted, ha a szobanövények cserepeit megmozgatod. Ha szerencséd van, a pár milliméteres, parányi hatlábúak látványosan ugrálni kezdenek, erről kapták nevüket. A szabadban is előfordulnak, fontos feladatuk, hogy az egysejtűeket, a fonalas gombákat elfogyasztják, és így szabályozzák azok népességét.

A földigiliszta korhadó szerves anyagmaradványokkal táplálkozik, közben járatokat fúr, ami elősegíti a levegő és a víz mozgását, ürüléke pedig a humusz képződéséhez járul hozzá. A drótféreg, a pattanóbogár lárvája szívesen rágja a csírázó magvakat és a fiatal növények gyökereit, legyen az kukorica, cukorrépa, paradicsom vagy a fű gyökere, ezért a kertészek nem örülnek neki. A vakond, a hörcsög, az ürge által fúrt járatok levegősebbé teszik ugyan a talajt, bár némelyikük kitúrhatja, megrághatja a gyökereket.
Előfordul, hogy nem csak a növény gyökere nő a földben. Egy különleges, Ausztráliában honos, virágos növény egész teste a föld alatt van, még virágai is ott fejlődnek ki. Ez a furcsa szerzet – egy élősködő orchidea – nem tud önállóan szerves anyagot képezni. Nincs zöld színanyaga, ami a föld felett élő növényekben a napfény elnyelését biztosítja, hiszen erre a földben nincs is szüksége. A szerves anyagokat tehát nem ő maga termeli, hanem más növényektől szerzi be.