Borsiczky-Fél Júlia

FÉLELMEINK

FÉLELMEINK

Mi az a félelem?

Biztosan átéltél már olyan helyzetet, ami félelmet okozott: furcsa érzést a hasadban, talán a tenyered is megizzadt, remegett a térded, gyorsabban vert a szíved. Tudtad, hogy minden ember másképp éli meg a félelmet?

Mitől félünk?

Sok minden kiválthatja: van, aki a sötétségtől, a kutyáktól, az egyedülléttől, a dolgozatoktól, mennydörgéstől, kígyóktól vagy éppen a mély víztől fél. Ezeket a félelmeket fóbiáknak nevezik. Az ember a legfurcsább dolgoktól félhet: ami számodra teljesen érthetetlen vagy vicces, más számára kínzó félelmet okozhat. Néhányan a tyúkoktól, a tizenhármas számtól vagy éppen a vattától rettegnek. Ez utóbbi félelemnek vicces neve van: bambakomallofóbia.

Mi történik a testedben, ha félsz?

Agyad félelemközpontja az amygdala (ejtsd: amigdala, magyarul ’mandula’), ami mandula formájáról kapta a nevét. Ha veszélyt érzel, az amygdala azonnal aktiválja a tested riasztó és védekező rendszerét, és felkészül a válaszadásra. Ahhoz, hogy küzdj vagy menekülj, erő kell. Ilyenkor gyorsabban lélegzel és hevesebben ver a szíved, ezért a szervezeted több oxigéndús vért pumpál az izmaidba. A tested stresszhormonokat termel – talán már hallottad nevüket: adrenalin, noradrenalin –, ezek energialöketeket hoznak létre. Az emésztésed szinte teljesen leáll: most az izmoknak kell a vér és az energia. Az ereid kissé összeszűkülnek, arra készülve, hogy sérülés esetén – ha például futás közben orra buknál – ne veszíts sok vért. Izzadni kezdesz, mert a tested felkészül, hogy futni vagy harcolni fogsz, és ez felhevüléssel jár, tehát le kell hűtened magad.

Honnan jön a félelem?

A félelem részint velünk született, részint tanult. Ugorjunk vissza az időben néhány tízezer évet! Képzeld el, hogy borzos hajú ősasszony vagy ősember vagy. Hirtelen eléd ugrik egy kiéhezett kardfogú tigris. Három választásod van:

  • rohansz, ahogy csak a lábad bírja;
  • megragadod a bunkósbotod és szembe szállsz a tigrissel;
  • megdermedsz (ez néhány ragadozónál beválik, mert csak mozgó prédára vadásznak).

Az agyad szempillantás alatt felméri, hogy az adott körülmények között melyik megoldás lehet a legkedvezőbb, hogy ne te legyél a kardfogú tigris vacsorája. Az emberiség sok ezer év alatt szerzett túlélési tapasztalatai beépültek az utódok agyába, és már ezzel a tudással születünk.

Más félelmeket viszont megtanulunk. Ha például azt látod, hogy apa kiabálva, verítékező homlokkal, szék tetejére ugorva pánikba esik egy bogár, csótány vagy kövér pók látványától, eleinte talán csodálkozol. Ha ezt többször látod, lehetséges, hogy te is félni kezdesz a rovaroktól. Tehát apa mintáját követve eltanulod a félelmet.

A félelem tehát rossz?

Képzeld el, hogy anya a konyhában palacsintát süt. Ott tornyosulnak egy nagy tányéron. Odaosonsz és próbálsz elcsenni egyet. De figyelmetlen vagy és hozzáérsz a forró serpenyőhöz. Azonnal elkapod a kezed, mert éles fájdalmat érzel. Legközelebb nem nyúlkálsz a forró serpenyő közelében, legalábbis óvatosabb leszel. Miért? Mert félsz, hogy újra megégeted magad. A félelem tehát fontos védő szerepet is játszik az életünkben.

Sőt! A félelem lehet borzongatóan jó érzés. Sokan szeretnek horrorfilmeket nézni, a szellemvasúton vagy a hullámvasúton sikítozni. Ez a fajta borzongás is megemeli a stresszhormon-szintet, de mert közben tudjuk, hogy valójában biztonságban vagyunk, izgalmas, jóleső érzést okoz.

(A folytatás az őszi számban és a letölthető pdf-ben olvasható.)

Kapcsolódó segédanyagok: