Fecske Csaba

TÉTOVA REMÉNY

TÉTOVA REMÉNY

Picike mag, virágmag,
akkorka csak, mint a mákszem.
A földbe dugtalak, ott éld tovább
rejtett életed, csírázz a föld alatt,
oda nem merészkedik a fagy,
a varjú csőre se, dugd ki majd fejed,
kint madarak fújják vidáman,
és tükörtojás a sárga nap,
legyél, aki valaha voltál
mag-korod előtt, este kinyíló estike,
törékeny tested holdfény festi be,
szellő cirógat, én majd meglocsollak,
szomjan ne halj. Ki hinné, hogy nemrég
picike mag voltál, tétova remény,
föld mélyén bújó költemény.

Versmondó | Horgas Judit

Kapcsolódó segédanyagok: