MEDVE, TÉLEN
Álom, álom, hosszú álom,
a tél végét nem találom,
nem bizony, az elejét se,
a találkozót lekéste,
mire megjött, már aludtam,
barlangban a lóbőrt húztam,
hosszan, egész februárig,
mikor a tél vége látszik.
Nem kell kakas, nem kell vekker,
én magamtól ébredek fel,
ha már hasamra süt a nap,
s visszahúzza körmét a fagy.
Ébren leszek egész nyáron,
az időt munkára szánom:
egy málnásban leszek munkás,
megfelelek jobban, mint más.