A Ménes-patak kalandos története
bokáig érő vézna kis patakocska a Ménes-patak
az alvég és felvég között Szögligeten nagy kajla
S-eket írva csordogál tova a vízi iskolában csak
eddig a betűig jutott papírhajók és halak hűségesó
fuvarozója fűzek rákászok lábának csiklandozója
volt egy tikkasztó nyár mely fenékig kiitta a patakot
víz híján a halak gyalog vágtak neki a tengernek
odaértek-e nem tudom a tenger nem üzent nekünk
a patakot tápláló forrásban élt egy pici babaruszka* ez
egy idő után akkorára nőtt mint a bálna amikor elindult
lefelé a hegyről kiloccsintotta medréből a patak vizét
rohant a víz föl a kertekbe gyümölcsfák törzsét szorongatta
lekúszott a pincékbe dühöngeni vermeket dúlt fel
kapukat vett a hátára és máshol tette le azokat
így az emberek és állatok máshova mentek haza mint
ahol éltek óriási kalamajka támadt a faluban mindezt
a sánta kisbíró jegyezte föl a kéménybe korommal