A MADARAK FÖNN, ÉN LENN
Lemegy a nap, feljön a hold,
ez a nap is elmúlt, csak volt.
Mindegy, mikor, rég vagy nemrég
történt, megőrzi az emlék.
Elfogy a hold, fölkel a nap,
ami ma volt, most már tegnap,
madarak lakják az eget,
én a földön lépegetek.
Tegnap tél volt, ma tavasz van,
öröm fénylik a szavakban,
a nyár után megjön az ősz,
de sokáig az sem időz.
Ma ifjú vagy, holnap öreg,
jaj, csak az van, ami lehet.
Ma még itt vagy, holnap máshol,
valakinek majd hiányzol.