A NAGY VÉRMENTŐ AKCIÓ

Éber őrszemek, masírozó katonák és roham-rendőrök – nem is gondolnád, mi minden történik a testedben, amikor megsérül a bőröd! Pedig most, ebben a pillanatban is a szervezeted több ezer része vigyáz, hogy ne essen bántódásod.

Az éles tárgyak, de akár egy ártalmatlannak tűnő papírlap is fájdalmas sebet tud ejteni az ujjadon. Mi történik ilyenkor?

Az első, amit észreveszel, a fájdalom. Kellemetlen érzés. De mégis, mi haszna van? Miért érzed, ha megsérülsz? A válasz a
bőrödben rejlik.

A bőrünk a legnagyobb szervünk. Gondoltad volna, hogy egy felnőtt ember bőre akár 10 kg is lehet? Amellett, hogy burokként véd, segít az érzékelésben, többek között a fájdalomérzésben is. De miért érzel fájdalmat?

A tudósok sokáig azt gondolták, a fájdalom a testünk válasza a sérülésekre. Csakhogy akkor azt kellene tapasztalnunk, hogy minél nagyobb a sérülésünk, annál erősebb a fájdalom. Ez pedig nem minden esetben igaz.

Jó példa annak az építőmunkásnak az esete, akit egy baleset után úgy vittek kórházba, hogy a cipőjéből kiállt egy 15 centis szög. A férfi, útban a kórház felé, a kocsi legkisebb döccenésére is észvesztő fájdalmat élt át. De, amikor az orvosok levették a cipőjét, megdöbbenve látták, hogy a szög el sem ért a lábáig. Vajon hogyan lehetséges ez?

A testünkben – például a bőrünkben is – éber őrszemek, apró érzékelők vészjelet küldenek az agyunknak, ha valami olyat teszünk, ami miatt megsérülhetünk. Ha elég sok jel érkezik, fájdalmat érzünk.

A fájdalom élményét azonban több minden befolyásolhatja. Például az őrszemek érzékenysége vagy a küldött jel erőssége. Ezek minden emberben hasonlóan működnek, kicsit mégis különbözőek. Ezért ahányan vagyunk, annyiféleképpen érzünk fájdalmat. Még az sem mindegy, hogy milyen a hajszínünk.

A legújabb kutatások szerint a vörös hajú emberek másképp érzik a fájdalmat, mint a többiek, mert a bőrükből hiányzik egy érzékelő. Ennek az a feladata, hogy napsütésben figyelmeztesse a bőrünket, hogy termeljen festékanyagot, vagyis lebarnuljunk, így védekezve a káros napsugarak ellen. Az érzékelő hiánya azonban, mint kiderült, nemcsak azt okozza, hogy a nagyon fehér bőrű és vörös hajú emberek nem tudnak lebarnulni, hanem azt is, hogy magasabb a fájdalomküszöbük, így jobban bírják a fájdalmat.

Ám akár erős fájdalmat érzel, akár gyengébbet, a megszerzett sérülést mindenképpen orvosolni kell: ha megvágod a kezed, akcióba lendül a szervezeted bajelhárító osztaga.

Az, hogy az osztag milyen tagokból áll, a sebed mélységétől függ. Ha csak a bőröd felső része, a hám sérült meg, könnyű orvosolni a bajt. Hiszen a hám amúgy is folyamatosan kopik és újraalakul, így egy könnyű sérülés kijavítása sem okoz problémát.

Ha azonban a seb eléri a bőr középső részét, az irhát, akkor a sérülés körül nagy nyüzsgés támad. Az első és legfontosabb feladat a vérzés elállítása. A vér a szervezeted számára nagyon értékes, kevés is van belőle: egy felnőtt emberben átlagosan csak öt és fél liter.

Hogy minél kevesebb vér vesszen kárba, a seb körül az ereid összehúzódnak, és megkezdődik a seb elzárása. A vérben utazik egy speciális fehérje, a fibrinogén, amelynek az a feladata, hogy sérülés esetén gondoskodjon az elzáráshoz szükséges tömítőanyagról. Ehhez saját magát használja: átalakul fibrinné, és olyan lesz, mint egy fonaldarab.

A fibrinszálak hálóvá tekerednek a sebnyílásban, és megakasztják a vérlemezkéket. A vérlemezkék a véred rohamrendőrei: a fibrin-hálón fennakadva egymásba kapaszkodnak, és eltorlaszolják a sebet, így a betolakodó kórokozók kordonba ütköznek, csakúgy, mint a kifelé igyekvő vér.

Ezután megérkeznek a sebhez a tested katonái is, melyeknek az a dolga, hogy legyőzzék a kórokozókat, melyek még a kordon felhúzása előtt a sebbe jutottak. A legfontosabbak közülük a fehérvérsejtek. Ők egyszerűen bekebelezik a betolakodókat, majd megemésztik, lebontják azokat.

Végül 2-3 nappal a sérülés után a fibrinháló elbomlik, és a hám végleg elzárja a nyílást. A bőr azonban nem tud hibátlanul visszaalakulni. Minél komolyabb volt a sérülés, annál kevésbé.

Ha egy nagy teljesítményű mikroszkóppal vizsgáljuk meg az egészséges és a sérülés után visszaalakult hámot, látjuk, hogy különböznek egymástól. Előbbinek rendezetlen a felszíne, míg az utóbbinak rendezett.

Ennek az az oka, hogy a hám – mely, mint már tudjuk, természetes úton is folyton kopik és újraalakul – normál esetben mindig több irányból kezd el növekedni. Mikroszkóp alatt meglehetősen kuszán is fest. De ha sebet zár el, csak egy adott irányból nő vissza, így ott más lesz a mintája, mint a bőr többi részén. Ezért marad a sebek után heg: egy apró emlékmű az ujjadon, amely a nagy vérmentő akció hősei előtt tiszteleg.